W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

W. Nagy Ágota: A sokoldalú bencés tudós és gazdász, Szeder Fábián szerepe a nyelvújításban

Az idegen szavak ellen minden lehetséges fórumon harcolt. Több verse is megjelent, mely nyíltan vagy burkoltan erre célzott. A Hortensia címűben arról írt, hogy bármilyen szép is a növény, nálunk nem díszlik olyan pompásan, mint eredeti hazájában, Kínában. „Nyelvünknek sorsát látom, Hortensia! benned - / Annak mint neked a' nagy meleg és hideg árt" (1823). Vagy az Urániában az olvasóhoz írott epigrammája 1829-ből: „...Mert idegen nehezen szokik a' földünkhöz, egünkhöz,/ És ha nem is vész el; diszleni még se szokott." III. szakasz. Új szavak képzési módja. Szeder háromféle képzési módot ismert: a) a származtatott szavak gyökereit nyomozzuk: kegyes-bői - kegy, kényesből - kény. Mérsékelve kell azonban az illyesekkel bánni - jegyezte meg -, mert az izgalomból soha nem lesz izg, sem pedig a szerencséből szer. b) idegen szavakat magyarosan mondjuk ki: Aurél, Mark, Horátz, Ovid, Virgil. c) idegen szavak szerint alkotunk újat: Universitas - Egyetem, Spiritus szellem. Érdekesek, ma már különös zamatúak azok a kifejezések, amikor a szavak „hajthatósságáról", vagy az „állatos" névről (azaz milyen számban és esetben „áll" a névszó) beszélt. Összesen nyolc esetet említett, megjelölve a toldalékokat, melyek az eseteket megkülönböztetik: birtokos (-é -nak -nek), adományos (-nak -nek), emlegető (-t), helybeli (-ba -be -ban -ben -ra -re -ból -bői -nál -nél), tárgyas (-ról -ről), tárgyazott (-ból -bői), fosztó (-tói -tői) és eszközös (-val -vei). A birtokos „ragaszték"-ról, mint sok problémát okozó nyelvtani fogalomról, bővebben is írt. ízes fogalmazása miatt érdemes eredetiben olvasni idevágó szavait: „Ezen tárgy sok gondolkozást szerzett Grammatikusainknak, és mái nap nagyobb részek azt látszatik tartani, hogy a' nak nek eredeti birtokos ragasztók. Lássuk, lehet-e annak tartani? Midőn tehát azt mondom: Kinek háza ez? azt kérdezem: Kinek van ez a' háza, ez pedig dativus - Azonkívül nem is mondjuk: Kinek háza ez, kinek a' háza ez. És ugyan ebből még jobban kitetszik, hogy annyit tesz, mint kinek van ez a' háza. Azonkívül a' névmássaival soha sem felelünk ezen kérdésre: Kinek a' háza ez? dativusban, hanem genitivusban, enyim, tied, övé, már pedig ha a' kinek birtokos lenne, így felelnénk: nekem házam, neked házad, nem pedig: Enyim, tied, övé." Szeder tehát azok pártján állt, akik a részes esetre szavaztak. Úgy gondolom, mai „grammatikusaink" ezen állításával szintén vitába szállnának, ám az általa pontokba szedett helyesírási szabályok (ő erre a szabás szót használja) ma is megállják a helyüket: 1. Ugy kell írni, mint a'mint beszéllünk. 2. A' leghelyesebb Szóllásmódot kell az Írásban követnünk. 3. Valamint a' legjobb írókat is.