W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Csőre Pál: A magyar vadászati szaknyelv kialakulása

ben. Meg kell említeni a vadászkutyákkal kapcsolatos szavakat is: az „agár" elnevezés igen régi szövegekben előfordul, bár először nem kifejezetten vadászebre vonatkoztatva: nomina prediorum „Agar"

5

. Ez lett volna az említett licisca nevű vadászkutya is

6

. Előfordul a „hort" (horth) elnevezés, ami szintén „agár" jelentésű volt. A besztercei szószedetben: „velter" (cards veltris, vertragus). A „layhunt" elnevezés nyilván a Leithund szóból keletkezett, némi „magyarosítás" után. 1395-ben említik a Zsigmond-kori oklevéltárban. Az oklevélszótár szerint ez a szelindek volt, bár azt is olvashatjuk, hogy „sex veltres wlgo layhunt vocatas" (1423). A „paracsko" a canis sagaxot jelentette, ami a „szagos" kutya elnevezése volt (1453), németül Spürhund, vagyis vizsla. Valamikor igen gyakran emlegetett kutyák voltak a „sinkorán"-ok. Nevük a francia „chien courant"-ból származik. Nálunk ez az „angol fajtájú, sebes futású vadászeb"

7

. A teljesség kedvéért megemlítem a szelindeket is, bár neve nem változott meg, csak a „sinkorán" váltotta fel egy időben. Az agár kutyának említéséhez fűződnek még a következők: „agárhoz látók", „agár hordozók", „agárviselők". Ez összefüggésben lehet azzal, hogy régen a vadászatra a kutyákat ölben vitték kímélés céljából. Az ilyen és hasonló vadászkutyákkal foglalkozó személyeket „besunkus"-oknak (pecér, kutyatartó), latin szóval „canifer"-nek nevezték. Talán legrégebbi említése Somogyban fordul elő, 1293-ban „Caniferis nostris de Sumugy"

8

. Ezekkel összefüggésben említem meg a „falka" szót, ami „egy fajta állatból kisebb csapat" értelemben szerepel. Kékessy szerint ezzel kapcsolatos a „falkanagy", a falkát vezető vadász. Ezután érdemes néhány egyéb vad, illetve azok tartóinak elnevezéséről pár szót szólni, illetve előfordulásukat megemlíteni. Ilyen volt például a „torontál", aminek a jelentése talán a falco columbarius, vagyis a kis sólyom. Végképp nincs megfejtve azonban a „zákány", amelynek értelmezését többféleképpen adják meg. Heltai Gáspár „Magyar krónikájá"-ban, amikor megemlékezik Erdély vadjairól, többek között ezt írja: „Erdély környül találnyi... Különbféle madarakat, zákányokat, vadpávákat, jeles sólymokat..."

9

. Ez a szó azonban már 1092-ben előfordult. Természetesen a „turul"-t sem lehet említés nélkül hagyni. Előfordul a művészetben, sokszor előjön különböző elnevezésekben. Az oklevélszótár szerint: „Species falconis vei aquilae". Ezt a magyarázatot veszi át az etimológiai szótár is. így csak találgat a szó jelentésének kutatója. Hasonló helyzetben vagyunk a „sprinc"-cel. Csak annyi bizonyos, hogy ez is valamelyik 5

1193. Magyar Oklevélszótár 6 Győrffy Gy. 240., 616. 7 Takáts S. 67. 8 ÁUO XI. 103. * Magyar Századok, é. n.