W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Csőre Pál: A magyar vadászati szaknyelv kialakulása

A magyar vadászati szaknyelv kialakulása CSŐRE PÁL Minden szakmának megvannak a szakkifejezései, amit annak a szakterületnek a művelői jól ismernek. így van ez a vadászat terén is, hiszen ma már ezt is szaknyelvnek ismerik el. Kialakulása igen régen megkezdődött és folyamatosan tart. Ez azt is jelenti, hogy állandóan változik. Részben azért is formálódik, mert a vadászat módja együtt változik a technikával és a vadászattal kapcsolatos társadalmi felfogással. Valamikor ezt a „vadászbeszéd"-et csak a vadászok használták, és csak ők értették. A németek „Weidmannsprache" néven ismerik. Náluk már régen mint külön szakmai nyelvet tartották számon, és titkosként kezelték. Ezáltal egyfajta megkülönböztetést honosítottak meg a vadászok között, s valamiféle „misztifikálás" alakult ki, ami a vadászok büszkeségét, rátartiságát csak növelte. Már 1701-ben egy német szerző, a pfalzi országos vadászmester, Georg Christoph Becher könyvet írt a „titkos" vadásznyelvről, „Geheimnes Jäger Cabinet" címmel. Könyve reprint kiadásban, 1990-ben ismét megjelent. Kovács László ezt írja a „Vadásznyelv" címszó alatt a Vadászlexikonban: „A vadászkultúra része. Valójában szaknyelv. Ennek történelmi forrása nálunk évszázadokkal ezelőtt elapadt. Különbözik a köznyelvtől, bár azzal szoros kapcsolatban áll. A manapság használt kifejezések jó része német-osztrák eredetű, mutatván a régi Osztrák-Magyar Monarchia hatását is..." Kétségtelen, hogy van valami igazság ebben a megállapításban, de az alábbiakban számos olyan szerzőről, illetve műről számolok be, amelyek éppen ennek a hatásnak a következményeit igyekeznek enyhíteni, keresve a régi magyar szavak, kifejezések alkalmazását. Ezért tartom túlzásnak azt az állítást, hogy a magyar szaknyelv forrása nálunk már „évszázadokkal ezelőtt elapadt". Már a honfoglalás előtt voltak olyan szavak, amelyeket csak a vadászok használtak. Némely szó eredete ekkorra tehető, de ha a mai vadászati nyelv szavait, kifejezéseit gyűjtjük össze, elég, ha legfeljebb a 11-12. századra megyünk vissza. Sajnos a magyar vadászati nyelv felderítése meglehetősen nehéz. A mohácsi vész utáni idők nemcsak a vadászati nyelv továbbfejlődését késleltették, hanem sok szó, kifejezés feledésbe is merült. A következőkben a fennmaradtakról s az új szavak kialakulásáról szólok. A vadásznyelv kifejezéseinek összegyűjtésével elsőként Pák Dienes foglalkozott, akinek Budán, 1829-ben megjelent „Vadászattudomány" című munkája értékes gyűjtemény vadásznyelvünk kialakulása szempontjából. Érdemes megemlíteni azt a magyar-német és német-magyar „Vadász