W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Gáspárdy András: Jövevényszavak szerepe a magyar állattenyésztés szókincsének alakulásában

A jövevényszavak jelentőségét a szakmai alapszókincs mértékletes bővítésében láthatjuk. Nemcsak a honi szakmai, hanem inkább külföldi szakmai dolgok megfogalmazásakor (az is lehet szakmai, ami nálunk nincs) gyarapítva pl. a szótári (tankönyvi) szókincset, a nyelvet alkalmassá téve a kor szellemének befogadására. Akadtak, például a 16. század humanista műveltségű emberei közül, akik szintén a divatot követve készakarva tették tudományossá saját magukat is, nevüket latinra vagy görögre fordíttatva (Meliusz Juhász Péter, \iskioq 'kecskepásztor'). Bizony, az eltűnés nemcsak a saját, de a jövevényszavakat is fenyegeti. Sok szláv és oszmán-török - főleg régi mesterséggel, foglalatossággal, intézménynyel kapcsolatos - jövevényszó elavultsága miatt nagy számban veszett ki (gerencsér, kupec, szandzsa). Az idegen szavak egy része hangalakjukban és leírásukban belesimulva a magyar nyelvbe honosul: böllér (Beller), hastok (Hackstock/Hackklotz és Hackblock). Másik része félig, csak kiejtésében hasonul a magyar nyelvhez; nagyjából megmaradt: pedigré (pedigree, 'pödiger' (?) érdekes lenne). Napjaink jövevényszavait - érinthetetlenségük folytán - az eredeti alakban írjuk és szokszor ejtjük is ki, pl. az új lószínek esetében (champaigne, tobiano, overo, pinto), a szinte kiveszett zsufafakó és szegsárga mellett. A szaknyelvben több réteget (stílust) különböztethetünk meg (úm. tudományos, szakmai köz- és műhelyzsargon), amelyeket azonban nem szabad elválasztani egymástól. A tudományos stílus a legfeszesebb, leglogikusabb. Vagyis nem minden szakmai tudományos, de minden tudományos okvetlenül szakmai. Hadd hozzak példát a múhelyzsargonra, illetve egészítsem azt ki a házi („különbejáratú") szavak csoportjával. Állattenyésztési tanszékünkön a hallgatók által felismerésre kitett valamennyi, állattenyésztésben használatos tárgyat magunk közt csak klenódiumnak (ékszer, latin végződés) nevezünk. Végezetül föl kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a szilárdnak bizonyuló etimológiai eredmények változhatnak.