W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Gáspárdy András: Jövevényszavak szerepe a magyar állattenyésztés szókincsének alakulásában

Nemesítés: variancia, crossbred, szelekció. Egészségügy: felcser (Feldscherer), kúrálni (gyógyítani), recepta (megoldás, vény), flasztrom (görög latin, gyógyír), fibelek (láz). Feldolgozás: flekk, kirsner, pástétom, szaft, friss. Társadalom: kavalier, vircsaft, kuncsaft, inzsenyér, jáger, paróka (vendéghaj vagy álüstök). A jövevényszavak szerepét az alábbi felsorolásban (és példákkal) adhatjuk meg: 1. Az új jövevényszó lecseréli a korábbi magyart: próba-mén (száguldó), vazektomizált-kos (kereső), generáció intervallum (nemzedékköz), filc (nemez). 2. A honosult jövevényszó mást jelent, mint az eredeti nyelvben: paripa (eredetileg vezeték ló ( 7rapurjcoç 7iapa-mellett, uutoc-ló, magyarban: szép kiállású herélt ló) vagy paraszt (eredetileg egyszerű ember, proszt, [szláv], nálunk az 1950-es években tanulni vágyó békés mezőgazdasági munkás). 3. A jövevényszó új magyar szó alkotására ösztönöz: hódpatkány (nutria) tevemadár vagy nyarga (strucc), borzderes (Braunvieh). 4. A jövevényszó tükörfordításra kerül: magasan vemhes (hochträchtig), szárazon állni (trockenstehen). 5. Közvetve hozzájárulnak a régi változatok kiveszéshez (saját fejlődés): lebernyeg (csüggi), mén (monyos), tojás (tikmony). Az idegen szavak elterjedéséről az alábbi néhány általánosság még megjegyezhető. Ha az átadó nyelv a későbbiekben módosul, a szó jelentése megváltozhat, vagy a szó kihalhat. A befogadó nyelv megőrzi a jövevényszót, annak jelentését, bár ez változhat (a tárgy eltűnésével a rá vonatkozó szó is eltűnhet). Az állattenyésztés az élet nagy területe, ahol az egyes népek, nyelvek szükségszerűen hatottak egymásra. A hatás iránya kétféle, itt a magyar nyelvbe bekerült szavakkal foglalkozunk, bár a másik legalább oly fontos és érdekes! (A Magyarországon élő németség jelentős számú magyar szót vett fel, pl. Tsi gel-csiga és Hotter-határ.) Az is elmondható, hogy minél fejlettebb egy nemzet, annál nagyobb mértékben ad át szavakat, s fordítva, minél kezdetlegesebb egészében vagy csak egy adott területen, annál nagyobb mértékben fogad be. Bessenyei György a nemzet lelkiismeretének a szatmári béke hideg zuhanyával eloltott tüzét kezdte új lángokra lobbantani: „Olyan szánakozásra, s egyszersmind köpedelemre való csekélységgel kicsinyítik némelyek magukat, hogy magyarul nem lehet, mondják, jól írni, okoskodni, mivel sem ereje, sem elégsége nincsen a nyelvnek, melyekkel a tudományos szépségeket és mélységeket elő lehetne adni. Olybá venném, ha mondanád egy nagy hegynek, mely arany