W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Gáspárdy András: Jövevényszavak szerepe a magyar állattenyésztés szókincsének alakulásában

Bárczi (2001) szerint az oszmán-török szavak egy része délszláv közvetítéssel került hozzánk, ezek a szavak a közvetlen átadó nyelv számlájára írandók. Nézzünk eszerint példákat a magyar szókészlet román elemeiből: esztena (crena, fal, orosz), cáp (capra, kecske, latin), cserne (qepen, fekete, orosz), bálán (őejibiíí, fehér, orosz). Anélkül, hogy távoli és ingoványos nyelvészeti területekre vezetnénk az Olvasót, talán megemlíthetjük, hogy a turcana szóban a türk tövet (aminek jelentése gyakran azonos a magyarral) könnyű kiolvasni, csakúgy, mint a ^igae szóban a cig/cik tövet, ami megint könnyen vélhető ótörök eredetűnek. Természetesen ezek megalapozásra szorulnak. Talán ebben segít az, hogy a cigája fajtakör török változatának neve kivircig/kivircik (a. m. köndör gyapjas). A cigája a nép ajkán gyakran berke. A fodorszőrú berke-bárány az apró termetű, kondorgyapjas juh báránya. Azért, mert újszülött bárányainak a bundája olyan, mint a barka virágzat. A berke a barka (birke, bürke) szó párja. Talán valóban messze vezet két élőlény, egy fa és egy állat - egyébként létező - párhuzamainak elgondolása, de a berke-bárány a cigája anya utóda, csakúgy, mint a barka a fűzfa termése. A finnugor eredetűnek vélt fűzfa latinul salix, görögül heliké. A cig/cik tövet véljük felfedezni a csiga (hélix) nyilván török eredetű - szóban is, aminek jelentése „bármi tekervényes alakú tárgy", pl. a csigolya/cigolya/sodorcsont, vagyis a hátgerincet alkotó üreges csont, vagy pl. a csigolya/cigolya-fűz, ahogyan a népnyelv a fűzfa egyik változatát hívja. A párhuzam alapja az, hogy mindkét élőlény olyan alapanyaggal látja el a gazdáját, ami önmagában is hullámos, tekervényes, s belőle is fűzéssel, sodrással, tekeréssel lehet terméket előállítani. Gondolatainkat úgy összegezhetjük, hogy a cigája szó valószínűleg török néveredetű, és göndör szőrű, ősibb, finomgyapjas juhot jelent; olyat, amelyiknek már zömében kanyarulatos, jellegzett, jól ívelt gyapjúszála van, nem pedig egyenes lefutású felszőre vagy kevert gyapja, mint sok más akkori kortárs juhnak. (Zárójelben megjegyezzük, hogy a korabeli források a cigáját cigályának írták!) Francia szavak: voltizs. Angol szavak: galopp, szerviz periódus (service period vagy open days, 'üres napok száma'), fantom, sperma depó, szelekciós index, reprodukciós fitnesz. Az állattenyésztés jövevényszavainak lehetséges csoportosítása felhasználási területenként: Fajtanevek: racka, cigája, mangalica, szimentáli, holstein-fríz. Tartás: svájtzéria/svejcerej (lefejő tehenészet vagy csira), battéria, biléta, banda, krotália. Takarmányozás: futrázsi (német), magazin (arab német). Hasznosítás: forspont (Forspann), furmányos, furír, fullajtár (Vorreiter), landkocsi, remunda-ló, wirtigli (magatarti), cséza. Szaporítás: zigóta (járomcsíra), embrió (ébrény), inszeminátor.