W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Bartosiewicz László: Archeozoológia vagy régészeti állattan?

sem lesz jelentősebb attól, hogy szignifikánsnak nevezzük, viszont ez a kifejezés elkerülhetetlen, ha statisztikai számításaink százalékban megadott valószínűségét szeretnénk szakszerűen kifejezni. Következtetések A tudományok fejlődését egyszerre jellemzi az ismeretanyag növekedéséből fakadó kényszerű szakosodás és a szerteágazó szakterületek fokozódó egymásra utaltsága. E fejlődés a szaknyelvre közvetlenül hat, kifejezések cseréjéhez, alkotásához, nemritkán jelentésmódosulásához vezet. Ráadásul nemcsak az egyes tudományágak találkozása serkenti a kutatást, hanem az eredmények, elméletek folyamatos nemzetközi cseréje is, ami elkerülhetetlenül felerősíti az idegen nyelvi hatásokat. A széles körű tudományos nyelvújítás manapság szélmalomharc lenne. A hazai közönség kedvéért, s persze anyanyelvünk érdekében azonban kívánatos a magyar szaknyelv erősítése, ápolása. Ugyanakkor nem ragaszkodhatunk vaskalaposan kizárólag magyar (vagy annak vélt) szavak használatához. Emlékezetes köznyelvi példa az angol hot dog kifejezés magyarítási kísérlete „virslivel töltött óriáskiflire". A magyar „megfelelő" szavainak eleve fele német eredetű, hosszúsága pedig pusztán darwini alapon is csökkentette esélyeit a vakkantásnyi angol eredetivel szemben. Vigasztalódhatunk avval, hogy a hot dog angolul csak a ványadt, sápatag kolbászka neve, tehát a nálunk elválaszthatatlan óriáskiflinek köszönhetően a magyar „hot dog" új, az angolban ismeretlen fogalommá vált, azaz jelentésmódosuláson esett át. Hasonló jelenségek csendben, észrevétlenül, nap mint nap előfordulnak a szaknyelvben is. A nyelvi tisztaság fogalma emiatt bizonyos határon túl viszonylagos. A lényegi szakmai tartalom és érthető fogalmazás összhangja szabja meg azt a színvonalat, amely fölött a szóhasználat aránylag könnyen kezelhető alaki kérdéssé válik.