W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)
Bartosiewicz László: Archeozoológia vagy régészeti állattan?
Az idegen nyelvű szakkifejezések ésszerű magyarításának igénye mellett el kell érnünk anyanyelvünk szakkifejezéseinek következetes, pontos használatát is. Alapvető fontosságú lenne például a régészeti szakirodalomban rendszeresen összekevert csont, szarvasagancs és a szarv kifejezés pontos használata. Ennek különösen az eszközök meghatározásában lennejelentősége a háromféle nyersanyag gyökeresen eltérő élettana, alakja és szerkezete miatt. Merev és törékeny csontokból sohasem lehetett volna (agancs)zablákat készíteni, a tülkösszarvú kérődzők szarvának pedig csak csontos alapja, az üreges szerkezetű szarvcsap kerül elő ásatásokon. A szaru csak kivételes esetben marad meg, a szarvcsap viszont igencsak mihaszna nyersanyag, megmunkálása szinte lehetetlen. Sovány vigasz, hogy a szarvasagancs (Geweih, antler) a német és angol szakszövegekben is gyakran pongyola módon szarvként (Horn, horn) szerepel. Irigylésre méltó viszont a német Kopfbewaffnung kifejezés, amely „fejfegyverzetként" a szarv és agancs fogalmi egyesítése. Szövegkörnyezet, stílus A régészeti állattan több tudományág szókincsét egyesíti, szakirodalma a kiterjedt nemzetközi kutatóközösség „piaci" igényeinek megfelelően, gyakran világnyelveken jelenik meg 14 . Hazai viszonylatban azonban szűk terület, ezért különösen fontos, hogy nyelvi kirekesztéssel (a tolvajnyelvvel visszaélve, nyaktörően bonyolult szerkezetek papírra vetésével) ne tegyük eredményeinket elérhetetlenné a hazai régészközönség, illetve a magyarul olvasó nagyközönség számára. A hazai szaknyelvben régóta meghonosodott idegen kifejezések más szakterületekre rajzása, akárcsak az idegen nyelvű szövegekből beszűrődő, gyakran köznyelvi fordulatok előbb a tudomány beszélt nyelvébe épülnek, majd nem egy közülük írásban is meghonosodik. Noha ez a folyamat természetes, megszívlelendő, hogy a magyar szöveg szerkezeténél, szókincsénél fogva akkor is érthetetlen marad a külföldi olvasó számára, ha tudálékos módon, indokolatlanul telezsúfoljuk latin vagy - újabban - angol szavakkal. A nyelv élő szervezetként lélegzik, épül és fejlődik. Míg az irodalmi nyelv tisztasága könnyebben óvható, az ütemesebben fejlődő, sokféle hatásnak kitett szaknyelvben rátarti dolog lenne jelen időben ítélkezni valamennyi idegen hatás „kedvező" vagy „kedvezőtlen" voltáról. Az idegen szavak honosulása nem egyenletes. Noha a szubjektív helyett „alanyit" írni mára szokatlan fordulat lenne régészeti állattani szövegben, ellentettje, az objektív esetlenség nélkül helyettesíthető a „tárgyilagos" szóval. Egyetlen jelenség 14 Tosi, M. et al. 1998.
