W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Szabó T. Attila: Az örökléstan (genetika) nevének és szakszókincsének előtörténete Váradi Lencsés György, Apáczai Csere János és Festetics Imre munkáiban

4. A hím [mas] oly állat, mely maga kívül nemz. A nőstény [femina], mely magában. A hím több(nyi)re erősebb és melegebb szokott lenni ... A lelkes állatnak első zsengéje az állati magnak részecskéiben vagyon, melyek olyan formát vettek a szüléknek testekben, hogy a méhben fogadtatván, keveredvén és annak melegétől mozgatván, hasonló állatnak lerajzolása legyen, honnan a többi osztán lassan-lassan végbevitessék. ... 5. A nemzési kívánság [libido] a lelkes állat képzésének a magos lelkektől csiklándoztatott nemzési részeknek mozgadozásában származott felindítása, mellyel az nőszésre izgattatik 6. A méhbe fogadás [conceptio] ... (a részletes idézést itt mellőzzük). 7. A formálódás [formatio] a befogadott magnak állati tagokra és részekre való változása, melyet a méh mag melegsége szerez ..." XLI. valójában XLII. „1. Ekkédig (értsd: eddig) a lelkes állatokról; következzenek a gyükeres élő testek (értsd: növények!). 2. A gyükeres élő test [stirpes] (mai szóval: növény) az, amelyben csak nevekedési elevenség vagyon. ... 3. Minek okáért ők sem nem éreznek, sem magoktól nem mozoghatnak. 4. Ezek vagy magból, vagy mag nélkül teremnek. 5. Az ő magjok egy temérdek nedvességgel teljes csemetécske, mely kívül egy igen vékony holyagocskával fedetik bé. 6. Melybe, a földbe vetvén, eledeli éltető nedv tolyatik, mely annak némely részeit a földbe ingyenesen bé, avagy ide s tova tolja, kik gyükerekké lesznek; némelyeket peniglen a földből kifelé, melyekből a künnvaló részek lesznek. 7. Mag nélkül akkor teremnek, amikor a földi érezhetetlen részecskék a föld felső rét(eg)ében a vékony dolgoktól szüntelen izgattatván, olyan elhelyezést, formákot és mozgásokat kapnak (vesznek), melyekkel a megmondott maghoz hasonlók lévén, szintén mint abból, őbelölök is valami (hasonló) nő." Ami ezekben a leírásokban különösen figyelemreméltó, az a nemzőmag (mai szóval, bár némileg anakronisztikusán: csíraplazma, germoplazma) és a formaképzés közötti összefüggések iránti következetes figyelem. Ez a figyelem - nyilván egy sokkal magasabb szinten - a 21. század elején is nagyon időszerű. Nem lehet szó nélkül hagyni a nemi vágy (libido) - első olvasatra ma bizonyára mosolyt fakasztó - meghatározását. De ne feledjük: a puritán lelkületű Apáczai a húszas éveinek közepén járhatott csak, amikor ezeket a sorokat írta, és ebben a tudományos(kodó) meghatározásban az őt is átható „profán" érzéssel kapcsolatos szemérmes zavar is tetten érhető.