W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Oroszi Sándor: Erdélyi hatások a magyar erdészeti szaknyelv kialakulásában

Az eddig említett szavaktól eltérően a bütü mint székelyföldi kifejezés (ahol egyébként kezdetben a hegyek lábát jelentette) igazi erdészeti műszóvá, sőt napjainkban már közkeletű kifejezéssé vált. Az 1868. évi szótárban még nem szerepelt, hanem csak az 1873-ban napvilágot látott, A közerdész című könyvben. A könyv egyik szerzője, a tordai születésű Fekete Lajos (a másik szerző Illés Nándor, aki szintén jelentős terminológiai munkát végzett) a bütüt a német Schnittfläche kifejezés helyett javasolta.

15 Először még csak a levágott fa tőrészére alkalmazták, majd fokozatosan minden erdei választék vágáslapjára. íme egy erdélyi örökség a magyar erdészeti szaknyelvben! A műszótárbizottság tevékenységére visszatérve két elterjedt szakkifejezés magyarítását említeném meg, amelyek szintén erdélyi vonatkozásokkal is rendelkeznek. Előbb azonban hadd említsem meg Fekete Lajos bizottsági működésével kapcsolatban a következőket. 1902-ben az ő javaslatára változtatták meg a korábbi forda (Umtriebszeit) szót vágásfordulóra. Ugyancsak ő tett javaslatot a ma szintén általánosan használt erdőrészlet kifejezésre is.

16 (Korábban, és aztán egészen az 1920. évi erdőrendezési utasításig az osztag - Abteilung, Section kifejezés volt érvényben.) Ha feltennénk azt a kérdést, hogy ennyi erdélyi szakember a terminológiai munka során miért nem érvényesítette jobban szülőföldje szókincsének szavait, a válasz talán egy példa lehetne. Mégpedig az erdőlés, amely a Székelyföldön tulajdonképpen az erdei munkák összességét jelenti, jelentheti. (A havasolás hasonló jelentésétől most tekintsünk el.)

17 A műszótár készítői 1868-ban a német Durchforstung helyett vigályítást javasoltak. Illés Nándor az először 1871-ben megjelent Erdőtenyésztéstanában már az áterdőlést alkalmazza, sőt akár az „át" nélkül is „lelkiismeret-furdalás nélküli" elfogadásra ajánlja.

18 Ugyanezt teszi Vadas Jenő az 1898-ban megjelent Erdőműveléstanában, sőt még meg is jegyzi: (Az erdőlést) „az áterdőlés helyett használom ezt a mindenesetre jobb kifejezést, mely más értelemben a régi időkben már használatos volt."

19 Tehát az egyik fontosnak tartott székely erdészeti kifejezés, az erdőlés bekerült a hivatalos terminológiába. A kérdés megnyugtató rendezése azonban még mindig nem történt meg. A vigályítás ugyan fokozatosan kiszorult, de felmerült egy újabb Durchforstung értelmű szó, a gyérítés. Ráadásul ennek is - miként arra Földes János lippai erdőmester felhívta a figyelmet - erdélyi, székelyföldi gyökerei vannak, mert az a gyéres, gyires, gyiresz erdőből származtatható,

20 (Az ország többi részén, főleg az Alföldön az erdő nem „gyér", hanem „ritka".) 15 Fekete L.-Illés N. 1873.116. " Erdészeti Lapok 1902. 612-613. 17 Kádár Zs. 1993. 12-19. '" Illés N. 1871.206. " Vadas J. 1898. 627. 20 Földes J. 1902. 410.