W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)
W. Nagy Ágota: A sokoldalú bencés tudós és gazdász, Szeder Fábián szerepe a nyelvújításban
közönséges foglalatosságaimon kívül Anyai nyelvünk tsinosítása körül való bővebb fáradozásokat választottam magamnak, el lévén hitetve, hogy semmivel se használhatok többé a közjónak, mint eféle munkálkodásommal" írta egy korai (1808) levelében a tudós Horvát Istvánnak 3 . Legnagyobb terjedelmű nyelvészeti munkája, a „Magyar Grammatika" 4 kéziratban maradt, sajnos befejezetlenül. A 360 oldalas mű első felét (163 lap) teszi ki a grammatika, a hátralévő rész toldásokat tartalmaz a nyelvtani részhez, valamint önálló cikkek tervezete, szógyűjtemény és a magyar nyelvtani irodalom bibliográfiája. A roppant terjedelmű munka egyes fejezeteiben a következőkkel foglalkozik: I. szakasz: Az olvasás és írás. A betűk általában. A betűk különösen (ezen belül a magánhangzókról, pl. a háromféle e betűről ír). A magánhangzók kiejtése. (Az é kiejtésében háromféle különbséget tapasztal. 1. „Ugy ejtetik az némelyek által ki, hogy az e hang az egész nyújtás alatt tisztán marad. 2. Némellyek a nyújtást az i hanggal gyengéden segítik. 3. Olyanok is vannak, kiknél a nyújtás közt az i hang erőt vesz. Az elsőkkel tartanunk mindenre nézve legbátorságosabb.") A mássalhangzók. Az egyes mássalhangzók. Az összetett mássalhangzók. Ezek kettőztetése. A szótagolás és olvasás. Az idegen nevek és szavak. A magyar vezetéknevek. A nagy- és kisbetűk. („A' pont után is nagy betűvel élünk. A' deákok, legalább az előtt nagy pontal és kicsinnyel éltek. Azzal, midőn tellyes volt a' mondás értelme, ezzel, midőn még valami kevés kívántatott hozzá. Azon esetben nagy betű kívánkozott a' pont után, ebben pedig kicsiny. Mi azonban nagy pontal élünk egyedül, és a' kicsiny helyett kettőt szokunk tenni".) Az I. szakaszban hivatkozott más nyelvtanítókra is: a 19. oldalon Rajnisra (Kalauz, 106.), a gy betűnél (21.) Révaira, a cs, cz betűknél Verseghire (23.), a prosodiával kapcsolatban Virág Benedekre (29.). Érdekes módon korának ismert tudósát, Földi Jánost 5 , aki hozzá hasonlóan polihisztor volt, nem említi meg. II. szakasz: A szószármaztatás. A szavak eredete. „1. Honnyiak, pl. bor, dér, fal, gyász, iz, kút. 2. Honnyosultak, pl. ablak, asztal, borotva, ház,... 3. Mesterszavak, mellyek a' tudományokban és mesterségekben használtatnak. Nagy részint újak azok, és sokan még ollyanok, hogy jobbak kívántatnak helyekbe. Nem is csoda ez, minthogy ezen újabb időkig deákul írtunk, olvastunk, beszéltünk, és anyai nyelvünk egyébként termékeny földje míveletlen maradott. Én azt tartom, hogy a mesterszavak koholásával sietni nem kelletik... Szinte nálunk is az idő fog helyes mesterszavakat termeszteni, és addig nem az idegenekkel, hanem megszokottakkal legbátorságosb beérnünk." 3 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Levelestár Fond 16. Szeder Fábián levelei Horvát Istvánhoz. 4 Pannonhalmi Bencés Főapátsági Főkönyvtár. Bencés Kézirattár. 80/VI. 6. 5 Földi János (1755-1801) a magyar felvilágosodás kiemelkedő egyénisége. Csokonai Kazinczyval egyenrangú mesterének tartotta. Munkássága szerteágazó, egy pályázatra írt nyelvtankönyve lett alapja a „Debreceni Grammatika" néven ismert, általánosan használt nyelvtankönyvnek. Foglalkozott a természettudománnyal, s Szederhez hasonlóan verset is írt.
