W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)
W. Nagy Ágota: A sokoldalú bencés tudós és gazdász, Szeder Fábián szerepe a nyelvújításban
A reformkorban különös fontosságot kapott a nyelv, hiszen ezt az időszakot a nyelvújítás korszakának is nevezik. A 19. század első három évtizedében zajlott le a nagy nyelvújítási harc. Az addig általánosan elterjedt, hivatalos latin nyelv használatát Európa-szerte kezdte kiszorítani a nemzeti nyelv használata. Ahhoz azonban, hogy minden területen élni lehessen a magyar nyelvvel, akár hivatalos, akár kulturális, irodalmi téren, szükség lett az elavult nyelvtani szerkezetek korszerűsítésére, a megszokott latin kifejezések magyar megfelelőjének kiválasztására, vagy éppenséggel megalkotására. A tudományok magyar nyelvű művelése céljából Széchenyi 1825ben megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, mely tulajdonképpeni működését 1830-ban kezdte meg. 1831-től Szeder Fábián is ott volt az Akadémia első levelező tagjai között, ám tagságáról 1837-ben lemondott. A nyelvújítás munkáját a nyelvi norma véglegesítésével, helyesírási szabályzat és szótár megalkotásával az Akadémia végezte be. Noha Kazinczy neve óhatatlanul összekapcsolódott a nyelvújítással, nem ő volt az egyetlen, aki e téren maradandót alkotott. Ő elsősorban a kifejezések és a stilisztika terén szorgalmazta a változásokat, s ezt idegen kifejezések és fordulatok átültetésével mozdította elő. Kik tartoztak Kazinczy köréhez? Kis János szuperintendens, a rendkívüli szorgalmú, jó ízlésű író, Szemere Pál, a kitűnő formaérzékű szonettíró, esztétikus és szóalkotó, Szentmiklóssy Alajos epigrammaíró, Döbrentey Gábor, akiről úgy tudjuk, eleinte híve, később fondorkodó ellenfele volt; az Erdélyi Múzeum szerkesztője és az Akadémia régibb nyelvemléktárának kiadója. A 19. század első éveiben vált ismertté a klasszikus óda legnagyobb mesterének tartott Berzsenyi Dániel, akinek hazafias ihletésű, vallási, filozofikus és szerelmi ódái a magyar irodalom igazgyöngyeinek számítanak. Vitkovics Mihály Szemere Pállal és a történetíró Horvát Istvánnal Kazinczy ún. pesti triászának egyik tagja volt. És természetesen ide sorolhatjuk Szeder Fábiánt is, akinek kiterjedt levelezésében jó néhány Kazinczyhoz írottat vagy Kazinczytól kapottat lelhetünk föl, de erre utalnak Guzmics Izidornak (Szeder rendtársának és legjobb barátjának) levelei 2 is. A magyar nyelvű tudományos irodalom még csak kezdeteit élte. Ekkor (1807) alkotta meg Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály (a Ludas Matyi írója) a magyar nyelvű botanikai „nevezéktan"-t. Magyar Füvészkönyvük Linné rendszerét követve először közölt növénytani alapfogalmakat. Ekkortájt határozta el Szeder is, hogy minden tőle telhetőt megtesz a magyar nyelv fejlesztéséért és értékeinek megőrzéséért. „Altalvizsgálván tehát emez igyekezetre szolgálható tárgyakat, állapotomra, s hajlandóságomra nézve 1 „délután, mikor mi Kazinczyval, Szeder és én a kertben folytattuk mindjárt ebéd után kezdett felette interessans beszédünket..." Pannonhalmi Bencés Főapátsági Főkönyvtár. Bencés Kézirattár. 125/IV/3. Guzmics Izidor levelezéséből. Szemere Pálhoz 1831. jún. 24.
