W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Szabó László Péter: A talajtan és agrokémia nyelvezete Magyarországon a 19. században

chlorsavanyos kali (a gyufácskán), a kovasavanyos kali (az üvegben; kali és natron kovával összeolvasztva - üveg, zsírral főzve - szappany), a borsavanyos kali v. borkő, a chlornátrium vagy konyhasó, a kénsavanyos szikeg v. Glaubersó, a szénsavanyos szikeg v. sziksó (Soda), a légsavanyos szikeg (Chili-salétrom), a szalamiasó (chlorsavanyos ammóniák) stb.; de még helytelenebb elnevezés az égvény - mert hiszen, ha a hamanyt és szikenyt vízbe vetjük, ők nem égnek, hanem a víz élenyét mohón magukhoz ragadván, e közben olly hőséget fejtenek ki, hogy a felbontott víz másik alkatrésze, a köneny lángra lobban. - Az alkálit azon sajátságánál fogva, hogy vízben feloldva erős, égető, maró lúgot ád, melly a növény és állat testét - mint mondani szoktuk - feleszi, egyszerűen inkább ,lugany'-nak nevezhetnők."

9 A hazai talajtan tudományának fejlődésében új szakaszt nyitott Szabó József 1861-ben megjelent munkája. Az első hazai talajleírás a talajokat már tudományos alapon, keletkezésük szerint osztályozta. A szikes talaj ismertetésénél a fent említett „Mezei Gazdaság Könyvére" hivatkozott, azzal a jelentős eltéréssel, hogy felismerte azt, hogy az a leírás két különböző talajra vonatkozik. Élesen elkülönítette egymástól a kötött szik- vagy széktalajt a sziksós vagy szikes talajtól. A később született munkák már az általa meghatározott jelentéstartalommal használták a szik és a szék kifejezést. Az ásványtani tanszék tanáraként nagy hangsúlyt fektetett a begyűjtött talajminták fizikai vizsgálatán kívül a kémiai elemzésekre. Az így kapott eredmények szolgáltattak alapot a talajjavítási és trágyázási tanácsaihoz. A szikes talaj „okvetlenül mésztrágyázást tesz szükségessé. Ez által valószínűleg kímélve lesz a trágya káli tartalma, mert amely vegyek most elnyelik azt, mész jelenlétében (evvel kevésbé olvadó vegyek támadván) valószínűleg nem köttetnek annyira le, hogy trágyázás hatása csak oly rövid ideig tartana."

10 A vegytan elnevezést a korabeli kémia térhódítását minden szempontból elítélő Brassai is rossznak tartotta. Szerinte a vegytan a „kor bálvány tudománya... egy rakás tudományt fenyeget elnyeléssel, és mint óriáskígyó (Boa constrictor) természettant, földtant, ásványtant, növényi és állati élettant, sőt a negyedik természetországból, az emberéből, a lélektant is tágas- és határtalanul feszülő rugalmas gyomrába készül temetni; ...és az első szót akarja vinni a gazdaságban, s kivált ennek egyik főágában, a földmívelésben." A prioritás elvére hivatkozva a kímia szót tartotta helyesnek a vegytan helyett.

11 Az első önálló magyar talajtani könyv, a „Gazdászati talajisme vagyis a termőföld" 1865-ben jelent meg. A talaj vegyalkatrészeit „alljas" természetűekre (bázikus jellegűek): hamanyéleg, szikenyéleg, keserföld, mészföld, timföld, vas- és mangánélegek és savtermészetűekre: kénsav, vilsav, kovasav, szénsav, ' Korizmics L.-Benkő D.-Morócz I. 1855. 99. 10 Szabó J. 1861. 121. " Brassai 1865. 435.