W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Bartosiewicz László: Archeozoológia vagy régészeti állattan?

őslénytani, régészeti szakkifejezések Talán a régészeti állattan alapvetően természettudományos szemlélete, talán a hazai régészeti szókincs megállapodott volta miatt a szakterületünket érő őslénytani és régészeti nyelvi hatások egy része külföldi eredetű, azaz a rendszer- és bonctani szókinccsel ellentétben nincs egységes szempontok szerint lefordított magyar változata. Helyhiány miatt ezúttal csak néhány gyakrabban előforduló szakkifejezést tekinthetünk át. A régészeti állattanban egyre fontosabb a tafonómia, az „eltemetődés tudománya", annak kutatása, hogyan alakul át az elpusztult állati szervezet élő anyaga régészeti leletté. Ezt a kifejezést a szovjet őslénykutató, Ivan Antonovics Efremov (1940) alkotta, a görög taphos (sír) és nomos (törvény) szavak összekapcsolásával. Értelmes magyar fordítása eleddig ismeretlen. Szélesebb értelemben beszélhetünk ugyan leletképződésről, de ez nem fejezi ki az „állati csontvázat a halál beállta után érő változások összességét". Márpedig ezek megértése nélkül nemigen reménykedhetünk a természetes lebomlás és a kultúrtörténeti szempontból érdekes emberi tevékenység következményeinek elkülönítésében. A tafonómiai folyamat részeként bekövetkező fosszilis diagenezis fordításaként kitalált „kövületi általnemzés" anyanyelvünk dallamosságának ízlelgetésére kitalált nyelvi játéknak hathat, de a tafonómiával ellentétben legalább választható magyar szakkifejezés. Míg datálás helyett természetesen helyesebb keltezésről beszélnünk, és a sztratigráfia szó is tökéletesen helyettesíthető a rétegtannal, számos újabb régészeti kifejezésnek nincs egységesen elfogadott magyar megfelelője. Ilyen például a „trágyázáskor másodlagosan földekre hordott régészeti leletek" fogalma. A régészeti állattan egyik természettudományos reményekkel megalkotott „törvénye"

12 az ún. Schlepp-effect", amelyet talán „hurchatásként" fordíthatunk magyarra. A szerzők abból a megfigyelésből indultak ki, hogy vadásznépek körében végzett néprajzi megfigyelések szerint az elsődleges darabolást követően a zsákmány húsát a nyúzott bőrbe csomagolva, a nagyobb csontok zömének hátrahagyása után szállítják haza. Evvel a jelenséggel magyarázták, hogy csak kisebb, főleg a bőrben maradó csontok jutottak az általuk vizsgált lelőhelyre. A húsfogyasztás és -feldolgozás régészeti vizsgálata során keletkezett az angol pot-sizing kifejezés, amely a húsdarabok (és a bennük levő csontok!) edényméretűre szabdalását jelenti. Magyarul kedélyes egyszerűséggel tán „csuprításról" beszélhetnénk. 12 Sajnos ez a jó megfigyelés nem éri el a természettudományos törvények elengedhetetlen következetességét. ° Perkins, D. és Daly, P. 1968.