W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)
Bartosiewicz László: Archeozoológia vagy régészeti állattan?
A régészeti állattan nemcsak kisebb rokonterületek között teremt kapcsolatot, hanem a természet- és bölcsészettudományok határát is átíveli. Ezt különböző nyelvterületeken használatos többféle elnevezése is híven tükrözi, amelyek között a legfőbb eltérés a jelzős szerkezet két változata: 3 A 18-19. századi őslénytanban és állatorvos-tudományban gyökerező, természettudósok által művelt archeozoológia az állatleleteket elsősorban természettudományi szempontból vizsgálja. Ez a megközelítés a közép-európai, zömmel német nyelvű szakirodalomban uralkodik. A magyar régészeti állattan elnevezés e kifejezés tükörfordítása, ráadásul utal a hazai archeozoológia tudománytörténeti gyökereire. Az angolszász, és bizonyos mértékig a francia, antropológiai szemléletű régészet kebelében kialakult zooarchaeológia (azaz „állattani régészet") a hangsúlyt inkább a kultúrtörténeti oldalra helyezi, abból kiindulva, hogy az állat és ember régészetileg értékelhető viszonyában az ember a meghatározó elem. Könnyedén mondhatnánk erre az árnyalatnyi különbségre, hogy a liliputi hittétel szerint „minden igazhitű minden alkalommal a megfelelő végén törje fel az ő tojásait" 4 . A kétféle elnevezés elsőbbsége körül fellángoló viták azonban az 1980-as évek derekán tudományunk önazonosság- és útkeresésének sokat mondó tünetei voltak 5 . Ennek egyik oka a lassanként megerősödő újvilági kutatások eltérő szemlélete volt. Vörös István (1983) felosztása szerint a történeti állattan az állatmaradványok közvetlen vizsgálatát végző archeozoológia mellett magába foglalja az etnozoológia (az ember-állat kapcsolat néprajzi vonatkozásai), zoo-ikonográfia (állatábrázolások) és zoo-filológia (állatokra vonatkozó nyelvemlékek) társadalomtudományi kitekintésű kutatási irányait is. A régészeti állattan szaknyelvének fő összetevői A régészeti állattan tehát több forrásból táplálkozik, a természet- és társadalomtudomány határmezsgyéjén helyezkedik el. A nyelvezetét, módszertanát és előrehaladását is meghatározó legfontosabb társtudományok közül kiemelkedik az állatrendszertan és a bonctan. Ezek latin szókincse mellett számos olyan őslénytani és régészeti fogalom is szerepel szótárunkban, amelyek német vagy angol közvetítéssel kerültek szaknyelvünkbe, s fordításuk nem megoldott, olykor tán nem is életbevágóan szükséges. ' Bnrtosiewicz L. 2001. 1 Swift, J. 1726. 5 Olsen, S. L. és Olsen, J. W. 1981., Bobrowsky, P. T. 1982.