W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)
Oroszi Sándor: Erdélyi hatások a magyar erdészeti szaknyelv kialakulásában
1945 után nemcsak az erdőmesteri címet törölték el, hanem bizony a fentiekben megfogalmazott nemzeti és szakmai elkötelezettségek is elhalványultak, jobbik esetben pedig átalakultak. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a szaknyelv fejlődése megállt volna, de olyan tudatos, műszótárterveken alapuló munka, mint amilyen az elmúlt 150 évben volt, nem bontakozott ki. Bár kétségtelenül jelentős, megemlítendő, hogy - Sólymos Rezső javaslatára - a fa töm eget felváltotta a pontosabb fatérfogat, és lehetne a kifejezések pontosítására még néhány példát hozni. Ugyancsak utalhatok az előbb KGST, majd IUFRO (erdészeti kutatóintézetek nemzetközi szervezete), napjainkban pedig az EU keretében elindult erdészeti definíciószerkesztési munkákra, de ez abból a tényből nem von le semmit sem, hogy a szógyűjtő, szómagyarázó, szóalkotó „erdőmesterek" kora lejárt. „...tisztelő öreg barátjok..." Vissza kell térnem Erdélyhez, különösen pedig a Székelyföldhöz. Amíg fennállt a (Maros-) Magyar Autonóm Tartomány, a magyar tanulók oktatása, illetve a szakemberek munkavégzése, adminisztrációja is megkövetelte a magyar szakkifejezések pontos ismeretét. Erre szolgált a kétkötetes Erdészeti zsebkönyv 25 , amelynek az erdészeti terminológiája gyakorlatilag nem tért el a magyarországi hasonló kiadványokétól. Tehát azt mondhatjuk, hogy a 20. század második felére egy egységes, az egész Kárpát-medencére jellemző erdészeti szaknyelv alakult ki - a politikai határokkal való felszabdaltság ellenére is közös nyelvet használtak. A tájnyelvi különbözőségek azonban még az élőszóban, a mindennapi beszédben éltek. S ez nemcsak a nyelvészeknek, néprajzosoknak, hanem például a szépíró Kemény Jánosnak is adott munkát. Ő a Maros felső folyása környékéről örökítette meg többek között a száncsó (szántalp) vagy a portus (tutaj ki-, ill. -bekötőhely) szavakat. 26 Ebben a gyűjtőmunkában mégis a legnagyobb eredményt Kádár Zsombor erdőmérnök érte el. Az Erdő és nyelv című könyvében mintegy 5000 erdészeti, illetve az erdészettel, faiparral kapcsolatba hozható kifejezést, hozzájuk rendelve pedig körülbelül 4000 példamondatot tett közzé. Kádár nemcsak a székelyföldi nép körében használatos kifejezéseket gyűjtötte - több évtizedes terepi munka árán! - be, hanem a levéltárakat és a szépirodalmat is a látókörébe vonta. Munkája így tényleg a legteljesebb erdészeti, faipari, illetve a székelyföldi erdőkhöz kapcsolódó földrajzinév-gyűjtemény. Tehát az a 150 éves feltételezés, hogy a Székelyföld a leggazdagabb magyar erdészeti kifejezésekben, ebben a hatalmas kötetben bizonyítást nyert. Igaz, munkája 25 Kádár Zs.-Jaszenovics L. et al. 1958-59. 26 Kemény J. 1979.136-152., 212-213.
