W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Oroszi Sándor: Erdélyi hatások a magyar erdészeti szaknyelv kialakulásában

erdőkezelést ismerhette, a modernet, a 19. századi követelményeknek meg­felelőt nem. Ne feledjük; a „német iskola" akkor a világ legfejlettebb erdészeti módszereit tanította és alkalmazta! (Az egy más kérdés, hogy mára, a korszerű ökológiai szemléletű gazdálkodáshoz már nehezen illeszthető például a tarvágásos gazdálkodás Közép-Európában.) S azért is kellett magyar erdészeti szaknyelv, hogy az említett német erdészeti tudomány eredményeivel, módsze­reivel az erdővel, erdőben foglalkozók legszélesebb rétegeit is meg lehessen ismertetni. Ugyanakkor az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezést követően eleget kellett tenni a magyar közigazgatási nyelv követelményeinek is. „...egyike a legjobb erdőmesternek..." A most felsorolandók bár beosztásukat illetően nem kimondottan, vagy nem csak erdőmesterek voltak, de a magyar erdészeti szaknyelv kialakításáért ők tették a legtöbbet. S milyen érdekes (és ezért is vállalkoztam előadásom ilyen cím alatt történő megtartására), szinte valamennyien erdélyiek voltak. A német nyelvű, német szellemű selmeci erdészeti akadémián a legelső magyar nyelvű előadásra 1848 őszén került sor. 7 Az az alvinci születésű Lázár Jakab tartotta, aki későbbi szolgálatai során is elsősorban Erdélyhez kötődött. Magának az előadás-sorozatnak az anyaga azonban nem maradt fenn. Egy későbbi, 1871-ben napvilágot látott könyve viszont arról tanúskodik, hogy maga is igen nagy buzgalommal kereste a megfelelő magyar kifejezéseket. Az említett könyvbe beillesztett egy szavakat, kifejezéseket magyarázó alfejeze­tet, amelyből érdemes egyet idézni. „Behintett fáknak neveztetnek - írta ­azok, melyek más különben tiszta állabokban itt-ott egyenként találhatók föl". 8 Mennyivel prózaibb a ma használatos kifejezés: szálankénti elegyfajok... A Máramarosban erdészkedő Roxer Vilmos az Ungarischer Forstverein („Magyar Erdősz-Egylet") 1857. évi közgyűlésén indítványozta, hogy egy magyar erdészeti műszótárt kell megalkotni, nyomában pedig a magyar erdészeti szaknyelvet. Ezt az egyesület el is fogadta," de a munkálatok csak akkor vettek új lendületet, amikor az ügyet a máramarosi származású Wagner Károly, mint egyleti tag és mint selmeci tanár, vette kézbe. Wagner Selmecen ugyanebben az időszakban (az 1850-es évek végén) fejtegette hallgatói előtt: meg kell teremteni a magyar nyelvű erdészeti iro­dalmat. S ennek útját ő is a műszótár összeállításában látta, továbbá a magyar nyelvű közlöny, az Erdészeti Lapok füzeteinek a kiadásában. Tehát: alkos­sunk műszótárt, ugyanakkor kezdjük el a szakirodalom művelését is. 1 " 7 Kádár Zs. 1999/a. 60. 'Lázár J. 1871. 72. * Erdészeti Lapok 1862. 96. " Oroszi S. 1992.

Next

/
Thumbnails
Contents