W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Oroszi Sándor: Erdélyi hatások a magyar erdészeti szaknyelv kialakulásában

Ebben a nyelvi sokszínűségben a Székelyföld tűnt kivételnek. Ott ugyanis még a hagyományos erdőhasznosítás folyt, a hagyományos eszközökkel. (Majd csak a 19. század végén jelentek meg a nagy fakitermelő vállalatok, többnyire idegen munkásokkal. Ennek vizsgálata, bemutatása azonban nem tartozik jelen előadásunk körébe.) Az előbb említett erdészeti műszótár szerkesztősége tehát méltán gondolhatta, hogy a Székelyföldön - miként egyik, 1862. évi felhívásukban írták - „lakó honfiaink ne viseltetnének annyi érdekkel e nemzeti ügy iránt (ti. a magyar erdészeti szavak megalkotása), melynél fogva legalább azon szavak összegyűjtésére és beküldésére, melyek vidékükön a nép, hivatalnokok vagy munkások száján élnek, ne vállalkoznának."

2 Hogy a Székelyföld mennyiben járult hozzá az említett feladat megoldásához, a továbbiakban részletesen megvizsgáljuk. „...nem tud németül..." Az ország történetéből következik, hogy a közigazgatás, így az oktatás nyelve az addigi latinból a 18. század végén inkább a német irányába indult el (indították el), mint a magyaréba. Ez Erdélyben fokozottan így volt, mivel azt külön „nagyhercegségeként tagolták be a Habsburg Birodalomba. A német nyelv uralkodó helyzetét olyan területen, mint amilyen a műszaki oktatás, például a montanisztika vagy a hozzá kapcsolódó erdészet, mindvégig (1867-ig) megtartotta. Ennek azonban nem mond ellent, hogy például az 1769. évi erdőrendtartást (amit - kis változtatással - 1781-ben Erdélyre is kiterjesztettek), vagy az 1852. évi osztrák erdőtörvényt (magyarázatokkal) a latin és német, illetve a német mellett magyarul is meg ne jelentessék.

3 Következésképpen a korabeli erdészeti tudomány színvonalát tükröző közigazgatási intézkedések magyar nyelven való kifejezésére nyelvünk, ha úgy tetszik, szaknyelvünk, alkalmas volt. További bizonyságképpen legelőször Kiss József Torda megyei erdőfelügyelőt említjük meg, aki az 1810-es és 20-as években jó magyar nyelven írta jelentéseit. Az erdélyi főkormányszékhez küldött leveleiben főleg az erdők hathatósabb megóvására tett javaslatokat. Igaz, ezek egyike-másika a mai ökológiai szemléletnek nem felel meg, de magyaros. Olvassuk csak! A „már régtől fogva ok nélkül felettébb kiméit erdőkre nézve ajánlanám, hogy ha azok igen sűrűek, gazosok s levelektől be vagyon borítva földjök, hogy rendesen tisztogattasanak, a sok falevelek a közel levő földekre trágyának kihordassanak; ha pedig igen ritkák, burjános és füves földűek, a burján eltakaríttassék és gyűjtött magvakkal bevetessék..."

4 2 Erdészeti Lapok 1862. 66. 1 Tagányi K. 1896. II. 445-463. és III. 627-650. 4 Uo. III. 286.