W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Knézy Judit: Étel alapanyag- és ételnevek a Dunántúlon a 17-18. században

családok fejéről írták: „minden külön kenyeres gazda" (1774), a családban foglalkoztatott cselédről vagy inasról mondták, hogy a gazda „saját kenyerén és italán tartja" (1759), a hideg étkezésről írták: „karosi szőlőjénél dolgozva ... délben kenyerezni pinceajtajának küszöbére leült".

15 A falusiak, de a köznemesek körében is a házi kenyérsütés volt általános, de vásárokon, piacokon, úton lévőknek, hivatalos étkezéseknél a pékeknek és másoknak is szerepe jutott, ezért áraztak „fehér", „fekete" kenyeret is. Volt, ahol a pékek nem készíthettek „öreg", azaz nagyméretű kenyeret, mint pl. 1720-ben Tolna mezővárosban sem.

16 A piacokon szerepe lehetett olyan asszonyoknak, akik kenyérsütéssel egészítették ki jövedelmüket, őket „sütkérező asszonyodnak

17 nevezték. Veszprémben pl. rozskenyeret árultak.

18 A vásározó pékek közül megkülönböztettek kenyér-, kalács- és cipósütőket a legegyszerűbb vásárban is.

19 A kelesztőanyagra vonatkozó szavak közül 1765 augusztusában a hőgyészi úriszék elöljáróinak étkeztetése során említették a „sörélesztőt".

20 Nagyváthy írta le a komlós lével készítendő kelesztőanyagot, a „sütnivalót", és a kelesztés módját dél-dunántúli tapasztalatai alapján.

21 Kalácsnak nevezték az ünnepi kenyeret a legtöbb vidéken (a szláv eredetű szóval). Ez általában a hétköznapi kenyérnél finomabb lisztből készült, kelesztett sült tészta. Különleges alkalmakra finomíthatták tejjel, tojással, töltelékekkel, és alakíthatták különféle formájúra, pl. fonottra. A feudális szolgáltatásoknak is részét képezte a szokásosnál finomabb kenyér a 18. századig. „Panis vulgo kalács, panis circulus, torta" néven szerepelnek a 15. században. A 17. században már „házi gömbölyű kenyér"-ként jelölik a bizonyosan kelesztett ünnepi tésztát. Pl. 1635-ben a Zala megyei Dörgicse környékén lévő Kisfalud puszta lakói a tizeden felül többek között telkenként „ősi szokás szerint egy fonott kalácsot" voltak kötelesek adni földesuruknak.

22 Esetenként kisebb méretű lehetett a szokásos kenyérnél. Szenyér (Somogy megye) jobbágyai a 16. században húsvét, Szentgyörgy, Mihály és Miklós napján hat-hat „fumoly" kenyeret, az extrasneusok pedig húsvétkor „három kerek kenyeret (vlgo kalachot)" adtak földesuruknak.

23 1577-ben Miháld és Csicsó (Zala megye) jobbágyai 4 db parázson sült kenyeret, azaz „fumolyt (fwmwl)" szolgáltattak be a kanizsai vár urának. A két 15 Somogy megyei adatok: Knézy J. 1984.141. 16 T. Mérey K. 1992.181. 17 Magyar E. 1984.182. 18 Bright, R. 1815. " SML XI. Mernyei uradalom gazdaságának iratai Vegyes számadások 1769-1820. 20 MOL Eszterházy hg. lt. P 18. Repositorium 92. fasc. XIII. 559. nr. 232. 90. 21 Nagyváthy J. 1820. 69. 22 Szentiványi B. 1943. 14. 21 Borsa I. 1981.39.33.