W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Csoma Zsigmond: „Magyarul írjuk, Magyarnak írjuk,..." (A magyar szőlészeti-borászati-kertészeti szaknyelv és szakterminológia kialakulása, fejlődése a 18-19. század fordulóján)

a mezőgazdasági egyesületek kiállításai. 1842-ben már Kossuth Lajos jelentése is megjelent az első magyar ipar-műkiállításról, de a szaknyelv kialakulásával és elterjedésével szőlészeti-borászati, virág- és kertészeti kiállítások hirdették az ilyen jellegű igények erősödését. A tudományok magyar nyelven való művelése, mely a 18-19. század fordulója legjobbjainak törekvése volt, azt eredményezte, hogy a szőlészetiborászati-kertészeti tudományok nómenklatúrája kialakult, új műfajjal gazdagodott a szakirodalom, az ismeretterjesztő, felvilágosító, a gazdálkodást segítő művek válfajával. Nem véletlenül írhatta Hochmeister Márton nagyszebeni szász könyvárus, hogy „már ma ezen nemzetnek fiai (mármint a magyarok) is felébredvén, abbéli kötelességeiket bővebben teszik és ebben szorgalmatosságokat már annyira léptették, hogy kevés neme légyen a tudománynak, amelyről könyvek ezen a nyelven is ne találtassanak".