Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - ERNST JÓZSEF - PATAKI BALÁZS - SZŐLLŐSY GÁBOR: Lótenyésztési kiállítások (lektor: Bodó Imre)

törzstenyészet, a Pakodi Állami Gazdaság magyar hidegvérű nyolcasfogata aratott osztatlan sikert. Ilyen fogatolás korábban Magyarországon ismeretlen volt. Az 1967-es kiállításon a fokozatosan konszolidálódó mezőgazdaság mutatkozott be. Az állami ménesek állományával közel egyenértékű termelőszövetkezeti törzstenyészetek állítottak ki. Ezúttal, egészen az 1980-as kiállításig, két kanca nagydíjat írtak ki: egyiket a legjobb állami gazdasági, a másikat a legjobb tsz-kanca részére. Tenyésztéspolitikai okból a díjazott mének számát - lévén valamennyinek tulajdonosa a magyar állam - csökkentették, és az így megmaradókból is a kancák részesedtek (szintén kínosan ügyelve a két szektor egymáshoz viszonyított arányára). A mének nagydíját a szoborszép Maxim IX. sárga kisbéri félvér nyerte, melynek apja két alkalommal is szerepelt a Pardubicei Nagy Akadályversenyben, a világ egyik legnehezebb versenyén. Az utolsó „nagy" lótenyésztési kiállítás, az 1970-es, nem hozott különösebb szenzációt az előzőhöz képest. Ez volt az utolsó olyan lótenyésztési bemutató, ahol mindennek volt helye, a lovakat kiképzett istállókban helyezték el, a gondozók az istálló fölött berendezett gondozói szálláson lakhattak. A Budapesti Nemzetközi Vásár a Városligetben lévő területét kinőtte. A BNV a Városligetből a Mezőgazdasági Kiállítás jóval tágasabb területére költözött, s a mezőgazdasági kiállításokat az addigi 3 év helyett ezentúl 5 évenként rendezték meg. Mire az 1975-ös kiállításra sor került, a lótenyésztési részlegnek és a bemutatónak nem jutott hely. Végül is a szarvasmarha-istálló korábban fejőstehenek részére fenntartott két istállórészét kapta meg a lótenyésztés: egyiket a tenyész-, másikat a bemutató lovak számára. A tenyészállat-felvezetés és a műsor részére pedig a még meglévő szabad területből kerítettek el egy futballpályányit. A szűkös elhelyezési lehetőségek miatt a korábbi állománynak csak egy töredékét (mindössze 54 egyedet) lehetett bemutatni. így a korábbi tenyészszemle jellegű, a tenyésztők és tenyészetek versengését is jelentő tenyészállat-bemutató helyett csupán szűk körű fajtabemutatót lehetett rendezni, fajtánként egy-két mén és 3-4 kanca bemutatásával. Az előkészítő bizottság, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség szakembereinek munkáját dicséri, hogy valamennyi fajtában valóban az ország legszebb, legkiválóbb egyedeit válogatta össze. Ez a helyzet a bírálatok korábbi súlyát és értékítéletét is módosította: hiszen itt (és a következőkben) az, ha egy egyed az öt évente rendezett kiállításra egyáltalán bekerülhetett, önmagában akkora rangot jelentett, mint egy korábban kiadott rangos helyezés. Természetesen azért itt is voltak érmesek és nagydíjasok. A pálmát a Sárvári Állami Gazdaság Kisbéri félvér tenyészete vitte el, amely a mén, és az ÁG kanca nagydíjat is hazavihette. A szűkös jártatási lehetőségek miatt napirenden voltak a kólikás megbetegedések, sőt a Pilvax nevű díjnyertes ügető mén ennek áldozatul is esett. A kis méretű, provizórikus, egy-egy eső utáni sártengerré változó pálya miatt a korábbi időkben megszokott grandiózus bemutatókról, komolyabb versenyről természetesen szó sem lehetett, a közönségnek egy szerény bemutatóval kellett beérnie. Tanulva a tapasztalatokból, 5 év múlva, 1980-ban a kiállítás vezetése újabb megoldással próbálkozott. A terület szélén lévő kertészet helyén felállított dunaújvárosi szín berendezésével kíséreltek meg a 64 tenyészló részére elhelyezést kialakítani. Ez a megoldás sem járt igazán sikerrel, mert amellett, hogy az igencsak durva gyalulatlan rudakból, pozdorjalemezekből összetákolt állásokat és süvegfákat a lovak 2-3 nap alatt megették, a korábban etetőcsészéhez vagy jászolhoz szokott lovak egyike-másika az abrakostarisznya felhúzásakor néha az egész oszlopsort kirántotta a helyéről. A kiállított tenyészanyag összeválogatása csupán fajtabemutató jellegű lehetett. A válogató bizottság részére sokszor nem kis gondot okozott a hagyományos magyar fajtákból megfelelő minőségű tenyészanyag kiválogatása a hatvanas-hetvenes években sportlótenyésztés címszó alatt nyakló nélkül űzött össze-vissza keresztezések miatt. A bírálatok kiírása során megszűnt a kanca nagydíj szektorális kettéválasztása (csak egy mén- és egy kanca nagydíjat ítéltek oda) és új fődíj kategóriaként a „Legszebb mén" és „Legszebb kanca" díjat lehetett kiérdemelni. Hosszas vita után végül a mének nagydíját az Enyingi ÁG Aldato II (Zavaros), a legszebb mén díját a Hortobágyi ÁG Nonius IX. nevű ménje, a kanca nagydíjat a Mezőhegyesi ÁG 869 Aldato (Diadém), a legszebb kanca díjat a Dalmandi ÁG 131 Ramzes Junior nevű kancája nyerte. Lovasbemutató helyett az országos lovasbajnokság díjugrató versenyét bonyolították le. Az 1985-ös OMÉK-ra végre sikerült a bábolnai pavilon mellett egy szép és praktikus, félig nyitott elhelyezésű lóistállót kialakítani. A széles folyosón, illetve a szabad területen a közönség is elfért, a lovak