Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti és szőlészeti-borászati vásárok és kiállítások Magyarországon (XIX-XX. sz.) (lektor: Gyúró Ferenc)

a szőlészetet. A kertészet a 79. sz. külön pavilonban volt. Magyarország ekkor az európai államok között a harmadik helyen állt a kertészeti területek nagyságát tekintve Franciaország és Németország mögött 347.766 ha területtel. A terület nagyobb részét gyümölcsös tette ki, 20-25% a zöldség, 1012% a park és díszkert. A nagy termelési érték felét most is, mint 1885-ben, az aszaltgyümölcs exportja képezte, míg a legkisebb tételt az aszalt, konzervált és más módon tartósított zöldségfélék adták. A gyümölcstermesztés alapproblémája a belterjesség hiánya, a nagy fajtaszám, a termelés kis mennyisége volt. Az állami faiskolák száma továbbra is kevés volt, függetlenül attól, hogy a földművelésügyi kormányzat Budapesten, Kolozsvárott, Tihanyban, Rudnón, Lugason, Tarcalon, Tordán, Ungvárott és Zilahon állami faiskolákat állíttatott fel. Magyarországon a díszkertészet és a virágkertészet ügye viszonylagos hátránybein volt a többi kertészeti ághoz képest. Igaz, a főúri kastélyok körül kerteket, parkokat találunk, de a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban a virágkereskedelem szinte csak külföldi virágokat kínált. Ezen az állapoton az 1894-ben alapított Kertészeti Tanintézet sem tudott változtatni. A gyógynövénytermesztés és kereskedelem terén közismert alak volt a magas-tátrai „Wurzelgräber" (gyökérásó), aki gyógynövényeket gyűjtött, gyökereket, szárakat ásott ki a földből. A Nyitra megyei pásztorok, füves emberek, olejkárok, a vengereceknek nevezett szegény emberek gyűjtögették a vadon növő gyógynövényeket és a gyógyászati célra használt növényi termékeket. A gyógynövények szántóföldi termesztését a XIX. század végén Agnelli József csávái, Nyitra megyei római katolikus plébános szorgalmazta, aki termesztési sikereit és két szárítóházának terveit az 1896. évi kiállításon is bemutatta. Agnelli 1870 óta gyógyfű-nagytermelőnek számított. Kiállításán 124 gyógyfüvet mutatott be. A termesztett fűszerpaprikával ellentétben, a korábban általánosan ismert és használt sáfrány termesztése szinte teljesen megszűnt, míg a fehérmustár és a koriander a század végén jelentős területet és kereskedelmi tételt tett ki. Az 1896. évi ezredéves kiállítás kertészetet reprezentáló részeit három különböző egységben mutatták be: a) Az épületek között elterülő, kisebb üres telkeket faiskolák facsemetéivel ültették be; b) A kertészeti pavilonon belül; c) A virág- és díszkertészeti kiállításhoz a főbejáratnál, a bevezető sétálóhelyeken és az épületek között elterülő szabad térségeken, ugyanakkor József főherceg és a főváros pavilonjában mutattak be dísznövényeket. A kertészeti kiállítást, bemutatót teljessé tette az az öt időszaki kiállítás ugyanebben az évben, amelyeket az „időleges" kiállítások csarnokában rendeztek meg, főleg a gyümölcs-zöldségfélékből és a kerti terményekből. Az 1896-os kiállítás 79. sz. külön csarnokában 40 kiállítót számolhatott össze a korabeli látogató. A budapesti Kertészeti Tanintézet fényképeket, gyümölcsfajtákat rajzban és mulázsban, faiskolai kellékeket, alakfa- és tőkemüvelésmódokat, gyümölcshámozó gépeket és eszközöket, feldolgozott Konzervek, savanyúságok ós főzelékek hirdetése az 1896. évi kiállításon