Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti és szőlészeti-borászati vásárok és kiállítások Magyarországon (XIX-XX. sz.) (lektor: Gyúró Ferenc)

munkájukról, eredményeiket azonban külön kiadványokban is közzétették. Az Országos Phylloxera Kísérleti Állomás alapítási céljának megfelelően elsősorban a filoxéra elleni küzdelem jegyében állított ki az 1885. évi országos kiállításon, de ugyanakkor más kártevők és kórokozók elleni szereket és kísérleti eredményeket is bemutatott a látogató közönségnek. A kiállításnak a filoxéra bemutatása, életmódjának a megismertetése, és a védekezés módszereinek ismertetése volt a legfontosabb feladata. Ezért gipszmulázs, folyékony preparátum, falitáblák és a fertőzés 1875-1884 közötti terjedésének térképen történő bemutatása szolgálta az ismeretek terjesztését. A kiállításon az immúnis homoktalajok 75% kvarctartalom feletti, filoxéra-mentesítő képességére is felhívták már a figyelmet, bemutatva, hogy a pesti Rákosmente homoktalaja nem immúnis, vagyis a filoxéra elleni küzdelemben nem lehetett felhasználni. Bemutatták a szénkéneggel történő gyérítés eszközeit, módszereit és egyéb filoxéra-irtó eljárásokat. Az amerikai szőlőfajták ismertetésére nagy hangsúlyt fektettek, de bemutattak különböző oltógépeket, oltási módokat (egyszerű párosítás, vállas lapozás, angolnyelves párosítás, Champin-féle párosítás, Champin-féle módosított párosítás, Camuset-féle párosítás, egyszerű ékelés, vállas ékelés, őzláb- vagy kecskeláb-oltás, egyszerű nyergezés, egyszerű nyergezés bütykös oltóvesszővel, fordított nyergezés, nyerges oldaloltás, Millardet-féle oltás, egyszerű oldaloltás, nyelves oldaloltás, egyszerű forrasztás /ablaktálás/, sarkantyús oltás) és a különböző amerikai szőlőfajták 1883-1884-es borait. A fentebbi kiállítási felsorolás is jól érzékelteti azt a korabeli zűrzavart, ami a filoxéra-elleni védekezés területén alakult ki. A fajták, az oltási módszerek sokasága jelzi, hogy 1885-ben még nem kristályosodott ki a leghatékonyabb védekezési, megelőzési eljárás. A Magyarországon 1875-ben észlelt filoxéra, hosszú lappangási idő után éppen a nyolcvanas évek elején kezdett újult erővel fertőzni. Fertőzött volt ekkor már Tahitótfalu környéke, a Balaton északkeleti sarka, az Érmellék egy része, Pancsova, Versec és Fehértemplom környéke, a Sajó és a Bodva-mente. Ezzel szemben 1885-ben még filoxéramentes terület volt Tokaj-Hegyalja, Neszmély, Ruszt, Szekszárd, Villány, valamint a Szerémség és Erdély. Az 1885. évi országos kiállításon az 1882-ben alapított Országos Központi Mintapince is kiállított. A Mintapincében 1 főpincemester, 2 alpincemester, 12 állandó pincemunkás és a munkaigényeknek megfelelően változó számú ösztöndíjas és bérmunkás dolgozott. Mivel a Mintapince a bortermelők közösségének szakmai igényei szerint boraik bérkezelését és bérpalackozását végezte, a bortermelők közül választott felügyelő bizottság próbálta meg az állam befolyását ellensúlyozni. Az Országos Központi Mintapince 1884-ben a szétszórt kis helyiségekből a budapesti fővámház nagy pincéibe költözött. A kiállításon a borászati kormánybiztos 1880., 1881., 1882. évi jelentéseit, a Mintapince bizottsági elnökének jelentéseit, a magyarországi borkereskedők lak- és névjegyzékét, a Mintapince szervezési szabályait, a magyarországi borvidékek beosztását, a borászati törzskönyvet állították ki. Bemutatták a Mintapincét akkor képviselő borokat is. A kiállításon az állami vincellér- és kertésziskolák is bemutatkoztak. 1885-ben Erdiószegen, Tarcalon, Budapesten, Nagyenyeden, Ménesen működtek ezek a szakiskolák, de az Országos Gazdasági Egyesület istvántelki „földmíves" iskolájában főtantárgyként gyümölcsészetet és szőlészetet is tanítottak. A minisztérium támogatta a testületek és más érdekeltek által fentartott alsóbb rendű szakiskolákat, így pl. az istvántelki, nagyszentmiklósi, medgyesi, besztercei, földvári „földmíves" iskolákat és a pozsonyi vincellér- és kertésziskolát is. Az iskolai keretek között oktatott kertészeti-szőlészeti ismeretek mellett 9 vándortanító tanította a szőlészeti-borászati, 5 pedig a gyümölcstermesztési ismereteket. A minisztérium ezen kívül külön borászati kormánybiztosságot szervezett a hatékonyabb ismeretátadásra és szakmai irányításra. Az állam kezdeményező szerepe nagyobb lett, 1885-től a korábbiakhoz képest a kiállítás-rendezői elvek is megváltoztak. Nem törekedtek már évente, gyors egymás utáni kiállításrendezésre, a felesleges kiadásokat kerülték, a Földművelési-, Ipari-, és Kereskedelemügyi Minisztérium központi, irányító szerepe érvényesült, jobban érvényesítették a kiállítók és a közönség érdekvédelmét, az állami támogatást, a minisztériumi szakmai felügyeletet. A kiállításon általában egységes szerkezetű bemutatókat láthattak a látogatók. így az iskoláról, a művelési módokról, a fajtákról, az eszközökről, a borászati-borminőséget ellenőrző műszerekről. Emellett élő anyagokat, főleg szőlő- és gyümölcsfajtákat, kisebb mértékben zöldségfajtákat is bemutattak.