Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti és szőlészeti-borászati vásárok és kiállítások Magyarországon (XIX-XX. sz.) (lektor: Gyúró Ferenc)

meg. A kiállítások rendezéséhez nagy lökést adott a mai Puskin utcai oldalon 1852-ben felépített kertészház, amely Pollack Mihály klasszicista múzeumépületével összhangban Wagner János építész terve alapján készült el. A Magyar Kertészeti Társulat megalakulása egyre szélesebb rétegeket vonzott a birtokos osztályból. 1857 elején már arról írt a Napkelet, hogy a Múzeum csarnoka a megszokott növénykiállításnak ad helyt, s ezen az Esterházy Pál Pokornay nevű kertésze által beküldött növények voltak a legmeglepőbbek, legszebbek. A Nemzeti Múzeumban megtartott termény-és virágkiállítások sikere megmozgatta a vidéket is, egymás után nyíltak meg Kolozsvárott, Kassán, Szegeden, Pozsonyban, Sárospatakon, Debrecenben a kiállítások. 1852-ben a kolozsvári Gazdasági Egylet gyümölcstárlatot rendezett. 1853. nov. 29-től dec. 19-ig az úri kaszinó pártfogása mellett gyümölcs- és termény-kiállítást tartottak. A következő évben már borkiállítással bővült a program. A mára már megsárgult elismerő oklevelek tükrözik ezt a fajta nemes vetélkedést. A résztvevők - mint pl. gróf Batthyányi János 1856. évi villánykövesdi borait - az OMGE szőlészeti szakosztályának neves szakemberei bírálták el. Batthyányi János bora ugyan második helyezést ért el 1857-ben, de az oklevelet az uradalmi iratok közt is nagy becsben tartották, a Baranya Megyei Levéltárban őrzött bólyi uradalom villánykövesdi kerületének elszámolásai között. A gazdasági kiállításokon belül a kertészet, gyümölcstermesztés és a borászat területeit kiemelten mutatták be. Később már a gép- és művelőeszköz bemutatók, eke- és szántóversenyek is a közérdeklődés előterébe kerültek. A Nemzeti Múzeumban tartott kertészeti termény bemutatókat, kiállításokat nagy sikerrel az 1860-as évek elején is megrendezték. Már megkövetelték a kiállítóktól a minimális adatok közzétételét (így pl. a név, cím, a kiállított tárgy, vagy termék ára, és mennyisége). A kiállítási tárlat zárása után 3 napig őrizték meg a kiállításra küldött és kiállított eszközöket, terményeket. Ezután „szent célra" ajánlották fel őket, ha a tulajdonos nem érkezett meg időben, vagy elfelejtett érte jönni. 1862-ben pl. a Nemzeti Múzeum, a Népszínház, és a magyar gyümölcsöt rajzoltató vállalat között osztották szét a hátramaradt portékákat. A kiállítási felhívásokat a rendező választmány elnöke, Kubinyi Ágoston rendező, Nyári Gyula, Girókuti Ferenc nevében Mórocz István egyesületi „titoknok" írta alá. A felajánlott díjakat és jutalmakat is nyilvánosságra hozta a rendező bizottság. így pl. gyümölcstermesztési szempontból a legszebb almacsoport kiállítója nagy ezüst érmet kapott. A legszebb körtének szintén nagy ezüst érmet adományoztak, míg a második helyezett kis ezüst érmet, a harmadik helyezett kis bronz érmet kapott. De díjazták a legszebb ananászt, a legszebb barackot, a befőtteket és aszalt gyümölcsöket is. Az egyéb kerti termények közül a legszebb karfiolt, tököt, valamint az asztali borokat is díjazták. Újév köszöntése a kiegyezés évében, a Magyarország és a Nagyvilág címlapján, háttérben szőlőszüreti jelenettel és kertészeti terményekkel