Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti és szőlészeti-borászati vásárok és kiállítások Magyarországon (XIX-XX. sz.) (lektor: Gyúró Ferenc)

Kertészeti és szőlészeti-borászati vásárok és kiállítások Magyarországon (XIX-XX. sz.) Csorna Zsigmond A terményvásároktól az első kiállításokig A

z eltérő természeti-Ökológiai adottságú területeken, a Kárpát-medence nagytájain már a középkor során egyes kertészeti terményekből és borból felesleg, a kedvezőtlenebb adottságú területeken pedig hiány alakult ki. Ez éltette és jelentette alapját a kertészeti terményvásároknak is, amelyek tanulmányozása sorári történetileg megkülönböztetjük: Az ősi kertészeti termény vásárt: a) A tájegységek vásárai alkalmával rendezett, kialakult kertészeti terményvásárt; b) Az extenzíven termelt, nagy mennyiségű kertészeti termények vásárát. Az új típusú, intenzív, árutermelő, nyári-nyárvégi kertészeti termény vásárt: a) A polgárosodó és a lakosságszámban növekedő, gyarapodó nagyvárosok kertészeti terményvásárait; b) Az alföldi mezővárosok XIX. századvégi - XX. század eleji szakosodott, intenzív kertészeti vásárait. A spontán, történetileg kialakult vásárokat a megalakuló különböző kertészeti egyletek és társaságok a XIX. században egyre inkább kiállítás- és bemutató- jellegűekké próbálták átalakítani. így az 1796-ban alapított jolsvai, az 1845-ös pécsi, az 186l-es debreceni, az 1864-es lőcsei, iglói, az 1875-ös pápai, az 1879-es bozóki és az 188l-es tiszafüredi, valamint nagyenyedi gyümölcsészeti egyletek, hasonlóan a pécsi, egri, gödöllői, modori, pozsonyi, fehértemplomi és verseci szőlészeti-borászati és az esztergomi, kismartoni borászati egyletekhez, programjaikban mindig törekedtek a termesztés színvonalának emelése mellett az értékesítés javítására és kiállítások tartására is. A XVIII-XIX. századra kialakultak a történeti borvidékek és a kertészeti tájkörzetek a Kárpátmedencében, így az itteni speciális növénytermesztés piackeresési és értékesítési feladatainak megoldásában a szervezett és előre meghirdetett vásároknak, kiállításoknak egyre nagyobb szerepe lett. A kertészeti termények kiállításában a Magyar Nemzeti Múzeumnak meghatározó és döntő szerep jutott. A levert szabadságharc után a terménykiállítás kezdeményezője Kubinyi Ágoston, egy, a természettudományok iránt fogékony Nógrád megyei földbirtokos volt, aki 1843 óta töltötte be a múzeumigazgatói tisztet. Kubinyit gróf Széchenyi István gazdaságpolitikájának következetes képviselőjeként tartották számon. Az első országos terménykiállítás 1851. november l-jén nyílt meg a Múzeum első emeleti termeiben. A kiállítás gyakorlati szervezője és mindenese Peez Ármin, a Ludoviceum (Orczy-kert) kertésze volt, aki jellegzetes és meghatározó egyénisége lett a következő évtizedek kertészeti kiállításainak. A múzeumi kertészeti kiállításokat a következő években is sikerrel rendezték