Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - UNK JÁNOS: Növénytermesztés (lektor: Bócsa Iván)

A Magyar Nemesítők I. Országos Kiállítása (1921) Az OMGE Növénynemesítő Bizottság 1921. február 8-án Székács Elemér elnöklete alatt, Fabricius Endre javaslatára elhatározta, hogy az 1922. év tavaszán Budapesten, a magyar növénynemesítők részvételével kiállítást rendez. A kiállítás célja: a magyar szántóföldi növénynemesítés fejlődésének bemutatása, valamint a nemesítés révén előállított termények és vetőmagvak értékesítésének előmozdítása érdekében: a) a magyar növénynemesítés akkori fejlődési fokának bemutatása; b) hazai növénynemesítésünk iránt a külföld figyelmének felkeltése.; c) a növénynemesítők egymás közti versenyének és a további fejlesztés szükségességének felkeltése. Az 1939. évi OMGK Kiállítás A mezőgazdasági termelés rendeltetése és végső célja a levegő és a talaj egyes alkatelemeinek, s a napfény energiájának - a növények közvetítésével történő - hasznosítása, az emberi szükséglet kielégítése céljából. A termelés adottságai, a földrajzi fekvés, a klíma, a talaj, a rendelkezésre álló tőke, a munkaerő és egyéb tényezők befolyással vannak arra, hogy hol mit lehet termelni. A mezőgazdaság termeivényei eredeti állapotukban nem, vagy több tekintetben nem alkalmasak az emberi és állati szükségletek kielégítésére. Ennek megoldására alakultak ki az egyes iparok, illetve az élelmiszeripar. A kiállítás témáihoz (48) tartozott a búza minőségi vizsgálata, a búza márkázása (Gruzl Ferenc, M. Kir. Gabona- és Lisztkísérleti Állomás). Az I. világháborút követően a mennyiségi szemlélet vált uralkodóvá, aminek az lett a következménye, hogy a magyar búza minősége gyengült, és nem volt versenyképes az időközben a világpiacon megjelent kanadai Manitoba búzákkal szemben). Hankóczy Jenőnek a M. Kir. Gabona- és Lisztkísérleti Állomás szervezőjének tanácsára a búzának azt a nemesítési irányát helyezték előtérbe, amelynél a minőségi szempont kellően érvényesült. Mit értünk a búza minőségén? A gazdák szerint a hektolitersúly az egyik minőségi mutató, pl. ha a búza 80 vagy 82 kg-os „minőségű". A búza minőségét sütési érték szempontjából a belőle nyert 60% lisztből szükséges megállapítani. A minőség vizsgálatára a legősibb módszer a búza fehérjeanyagának, a sikernek a kimosása. Hankóczy szerkesztett ilyen készüléket, ún. farinometer néven. Ezt továbbfejlesztette farinograffá. Ez utóbbi működési elve, hogy kimutatja a liszt vízfelvevő-képességét, s ezzel a minőségi különbséget az egyes búzafajták között. Megállapították, hogy az importáló országok a különböző minőségű búzákat különböző árakon vásárolták. így pl. a kanadai, kitűnő minőségű Manitoba búzák 50%-kal magasabb áron találtak vevőre, mint a gyenge minőségű hazai és indiai búzák. A búza minőségi vizsgálatára az ország kísérleti állomásain már akkor volt lehetőség (1939). Gazdasági Szakoktatási Kiállítás (1940) A kiállítás rendezősége arra törekedett, hogy az oktatás mellett a kiállítás gyönyörködtessen is. A mezőgazdasági tanításnak is van történelme, feltárásra méltó, szemléltető múltja. A kiállítás falain festmények sora színesedett; ezek az egyes történelmi korok mezőgazdasági oktatását ábrázolták (pl. a szerzetesek művelik a kolostori földet, Tessedik Sámuel arcképe stb.). Kísérletügyi Kiállítás (1940) Az Orsz. M. Kir. Növénytermelési Kísérleti Állomás kiállítása keretében múltját, értékét és működését mutatta be (Mosonmagyaróvár).