Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - UNK JÁNOS: Növénytermesztés (lektor: Bócsa Iván)

A növénytermelés előmozdítására szolgáló közintézmények: A M. Kir. Növénytermesztési Kísérleti Állomás Magyaróváron. Ez a Magyaróvári Gazdasági Akadémiához tartozott, mint országos szakintézmény vezette a növénytermelési kísérletezés ügyét. Mezőgazdasági vegykísérleti állomások: 4 alakult. Feladatuk: a mezőgazdasági és ipari anyagokat elemezni, s a közönségnek mezőgazdasági-kémiai és egyéb rokon kérdésekben fölvilágosítást, útbaigazítást adni. Vetőmagvizsgáló állomások: 6 volt az országban. Legtöbbet a lóhere- és lucernamagvak vizsgálatával foglalkoztak. Heremagtisztító intézetek. Az ország erdélyi vidékein a lóheremag-termelés fellendült, ezért a kormányzat segítségével az Erdélyi Gazdasági Egyesület lóheremag-tisztító intézetet állított fel Kolozsvárott. Hasonlóan létesült ilyen intézet Budapesten is. Gazdasági Tanácsadó Bizottságok. Ezeket a gazdasági tanintézetek szaktanáraiból alakították. Ezen bizottságok szaktanácsokkal szolgáltak a hozzájuk forduló gazdáknak: gazdaságok berendezésére, üzemtervek készítésére, vetésforgókra, eladó és bérbeadó birtokok értékesítésénél stb. Mezőgazdasági rovartani állomás, Budapesten. Feladata: a mező- és erdőgazdaságban kárt okozó rovarokat tanulmányozni, megszervezni, vezetni ellenük a védekezést. Szántóföldi növények A millennium idején a /bwzaátlagtermések és -minőségek is lényegesen javultak. Érzékelhető, hogy akkor már sokkal súlyosabb búzát jegyeztek, mint néhány évtizeddel előbb, mert a jól megművelt földbe sorvető gépekkel vetették el a gabonát, sok helyütt már a kisgazdaságokban is. Az ezredéves kiállításon a búzatermesztés mellett szemléltetésre került az árpa és a komló is. Az árpatermelés fejlesztésére az akkori földművelési kormány akként hatott, hogy a külföldi jó vetőmagvak beszerzését megkönnyítette. Az állami gazdasági tanintézetekben kísérleteznek, s a megfelelő fajtákat olcsón juttatják a gazdák kezébe. A kormány ezen akciója 1872-ben kezdődött a Chevalier, skót Annát és Probstei árpák szétosztásával a gazdák között. A Növénytermesztési Kísérleti Állomás az értékelésekkor mindig figyelemmel volt arra, melyek a korán érő árpafajták. Az állomás már a kísérletezés kezdetén tisztában volt azzal, hogy az országra egyféle árpa nem felel meg. Ott, ahol kitűnő minőségű búza terem, nem teremhet elsőrendű sörárpa. A kísérleti állomásnak 4 éves kísérletei alapján sikerült mind a sörárpavidékekre, mind az Alföldre egy megfelelő árpaféleséget meghatározni. A jobb árpafélék terjesztéséhez az Országos Gazdasági Egyesület jelentékenyen hozzájárult az árpakiállítások rendezésével. A komló az árpával együtt szerepel a millenniumi katalógusban. Említést kell még tenni a millenniumi kor gazdálkodásának trágyázási helyzetéről. A háromnyomású ugarrendszeméi a trágyát évenként csak egyszer hordták ki, s ott kis kupacokba rakva, sok időn át kiszáradt. A tárgyázás egy másik neve a kosarazás vagy esztenázás. A juhnyájakat a megtrágyázandó földrészre hajtják, s egy darabig, 1-2 éjen át ott hagyják. Ez a módszer hegyes vidéken, messze eső táblákon dívott. Az ugarrendszert követte a vetésváltás, s vele a fokozott trágyatermelés. Hazánkban csak 1885 óta karolták fel nagyobb mértékben a műtrágyázást. Kivált a szuperfoszfátot és a chilisalétrom alkalmazását tartották hasznosnak. Futóhomokon a tőzeget, nagyon televényes talajokon a kálisókat használták. A trágyázás terén történt haladás képét nyújtja a magyar irodalom is, amely 1837 óta nyolc idevágó könyvvel és füzettel gazdagodott (látható a kiállítás anyagában). A millenniumi időszakban a mezőgazdaság szerkezetét több száz uradalom reprezentálta. Néhányról ezekből Lakits Adolf tesz említést a kiállítási anyagban. Lakits Alcsútot, Bánkútot, Gyapjút, Kisjenőt, Martonvásárt, Piliscsabát és Tiszaszentmiklóst sorolja fel. A fejezet végén vetésforgó-ismertetést, a gabonafélék bruttó jövedelmének kimutatását adja.