Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FARKAS GYÖNGYI: A magyar mezőgazdaság hivatalos képe az 1945 és 1985 között megrendezett országos mezőgazdasági kiállításokon (lektor: Pálmány Béla)

munkaszervezés korszerűsítése" lettek a következő évek leggyakrabban hangoztatott jelszavai, amelyek kezdetben csak áttételesen, majd egyre nyíltabban utaltak a szavak mögött rejlő termelési, értékesítési gondokra. Az 1980. évi OMÉK-ot megnyitó Váncsa Jenő szerint ugyan a kiállítás azt mutatta, hogy "tovább tart az a lendület, amely a szocialista átszervezés óta jellemző a mezőgazdaságra...", de az eredmények felsorolása után elismerte, "növekvő igényeink, a körülöttünk változó világ folyamatosan új követelményeket támasztanak velünk szemben...", és ezek azt követelik meg, hogy "növeljük gazdaságosan a hozamokat, javítsuk a termelésben hasznosított erők, eszközök hatékonyságát". Az 1985. évi OMÉK fő célját a következőkben jelölték meg: "Arra törekedtünk, hogy a magasabb követelményeknek megfelelően bemutassuk a hatékony gazdálkodást elősegítő új, korszerű eljárásokat, módszereket. Nagy súlyt helyeztünk az energiatakarékos módszerek elterjesztésére, különösen a talajművelésben és a termények, takarmányok szárításában, tárolásában. Bemutatjuk az olcsó és gazdaságos takarmányozási módszereket, az üzemi építkezések olcsó és korszerű formáit, az eszközökkel és az anyagokkal való takarékos gazdálkodást." A kiállítással egy időben rendezett sajtótájékoztatón Váncsa Jenő miniszternek az ágazat helyzetéről adott beszámolója a lehetőségekhez képest rendkívül tárgyilagos helyzetértékelésével tűnik ki: "A hatodik ötéves terv eddig eltelt időszakában... több olyan nehézséggel találta magát szembe az ágazat, amellyel a terv indításakor senki nem számolt. A mezőgazdasági intenzív növekedési pályára való állítása igen nehéz körülmények közt megy végbe. Ezen elsősorban a külpiac kedvezőtlen változása értendő: évről évre csökkennek az árak... Egyre fontosabb tehát, hogy versenyképes árukkal jelenjünk meg a piacon... Nehézséget okoz, hogy évek óta nem sikerül lényeges előrehaladást elérni a kedvezőtlen adottságú üzemek gazdálkodásában." Bár a nyolcvanas évekre a mezőgazdaságról kialakított hivatalos kép már nem tért el lényegesen a valós helyzettől, még számos olyan, politikai szempontból fontosnak tartott kérdés maradt, amelynek megítélésében a hivatalos vélemény alig változott. Ilyen volt például a kisüzemi és a nagyüzemi termelés vagy az ország külkapcsolatainak, a KGST-ben való részvételének a megítélése. A szocialista nagyüzemeket, mint láttuk, a hivatalos ideológia már az ötvenes évektől a magántulajdonon alapuló kisüzemek fölé helyezte, és ez a szemlélet a későbbiekben sem változott. A termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságait, mint a magántulajdon és az egyéni gazdálkodás továbbélését, kezdetben csak a kollektivizálást megkönnyítő átmeneti formának tekintették, és a "szocialista tulajdonviszonyoktól idegennek" tartották. Megítélésükben akkor történt változás, amikor a "kisegítőnek" nevezett törpegazdaságokkal együtt egyre jelentősebb szerepet töltöttek be a mezőgazdasági termelésben. A kisüzemek ettől kezdve elfogadott, de a nagyüzemekhez képes továbbra is mellérendelt résztvevői lettek a magyar mezőgazdaságnak. Példaként álljon itt néhány hivatalos vélemény - valamennyi az OMEK-on elhangzott beszédekből való - a kisüzemi gazdálkodásról: 1980: "A szocialista nagyüzemek erősítése, fejlesztése változatlanul legfontosabb gazdasági, társadalmi feladatunk. Emellett - járva a helyes utat - továbbra is nagyon lényeges a háztáji és kisegítő gazdaságok termelési lehetőségeinek kihasználása." 1985: "Az agrárpolitika alapelvei között fontos helye van a többszektorúságnak. Az ... állami gazdaságok és tsz-ek fejlesztésének, erősítésének elsődlegessége mellett a háztáji- és kistermelésben rejlő lehetőségek hasznosítása hosszú távon is elengedhetetlen feltétele a termésfejlesztésnek." A KGST-ben való részvétel, az ország alapvetően politikai meghatározottságú külgazdasági kapcsolatainak a megítélése szintén alig változott. A hivatalos vélemény szerint a magyar gazdaság alapvető érdeke, minden ellenkező tapasztalat ellenére az volt, hogy a hasonló gazdasági berendezkedésű "testvéri szocialista országokkal", elsősorban a Szovjetunióval folytasson együttműködést. Az ötvenes évek teljes elzárkózása után a hatvanas évek végétől, a külkereskedelem liberalizálódásával egy időben megnőtt a tőkés országokkal folytatatott gazdasági kapcsolatok súlya, így a hivatalos ideológiában is bár mellérendelt, de szintén fontos szerephez jutott. A nyugati piacon való sikeres jelenlét, különösen a romló cserearányok hatására elbizonytalanodó helyzetű magyar gazdaság számára, a hetvenes-nyolcvanas években vált rendkívül fontossá. A 1985. évi OMÉK-on elhangzott ünnepi beszédből vett idézet jól tükrözi, hogy a gazdaságvezetés