Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A magyar mezőgazdaság és bemutatói. 1881-1945 (lektor: Szuhay Miklós)

menyeinek számbavételével. A kizárólagosan a hazai tenyésztők és termelők árubemutatójára alapozott rendezvény tenyészállatkiállítási része a szarvasmarha-, juh-, sertés-, továbbá baromfi-, galamb- és házinyúl-kiállítók szerint különült el. Emellett az OMGE egyidejűleg tejgazdasági kiállítást (társrendezője az Országos Tejgazdasági Szövetség volt), állattenyésztési tudományos kiállítást (a budapesti Állatorvosi Főiskola bemutatóját), vetőmag- és terménykiállítást, valamint gépkiállítást is szervezett. Megjelentek a kísérleti intézetek és állomások, mező-gazdasági kamarák és egyesületek. A kiállítás nyitvatartási ideje alatt több értekezletet is szerveztek (Szántógéptulajdonosok Országos Szövetsége, az OMGE állattenyésztési szakosztálya, mangalicatenyésztők országos értekezlete). Ekkor tartotta alakuló ülését a Gazdák Országos Propaganda-Szövetsége. Az 1930. évi országos mezőgazdasági kiállításon és vásáron az állatbemutató tovább tagolódott, a ló-, illetve haltenyésztési résszel bővítve. A gazdasági lótenyésztés hangsúlyos szerepet kapott, a nonius-csoport, illetve a hidegvérű lovak bemutatásával. Itt már nem szerepelt a juhoknál a „szövetgyapjas" csoport, és a sertéseknél csak a II. csoportba kerültek a mangalicák, az első csoportot a hússertések alkották. A haltenyésztési részben a mesterséges tavi haltenyésztést a főként magyar tenyészpontyokat bemutató nagyobb tógazdaságok képviselték, a nyíltvízi halászatot a tiszai, a balatoni és Velencei-tavi halászati társaságok mutatták be. Az Országos Halászati Felügyelőség mellett megjelent a Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomás anyaga is. A kiállított államerdészeti anyagot külön pavilonban helyezték el. Kiemelt helyet kapott az Alföldés kopárfásítási propaganda, a fabehozatal és -kivitel 1918 utáni kedvezőtlen eltolódásának hangsúlyozásával. Ugyancsak az 1930. évi kiállításon a Földművelésügyi Minisztérium nagyszabású gazdasági szakoktatási kiállítást szervezett, a különböző szintű gazdasági iskolák bemutatásával. Ehhez csatlakozott a kísérletügyi intézetek teljességre törekvő megjelenítése. A mezőgazdasági kamarai, egyesületi és szövetkezeti kiállítás közös keretbe foglalva mutatta be e szervezetek sokrétű tevékenységét, a törzskönyvezéstől kezdve, az érdekvédelmi munkán át a statisztikai adatgyűjtésig. Az 1920-as évektől a szarvasmarha-tenyésztés terén többségbe kerültek az állományban a tejelő fajták (a leginkább ismert szimmenthali és hazai pirostarka tájfajták). A kiállításokon bemutatott tenyészállatok megvásárlásában a földművelési tárca „olcsó kölcsönnel" segítette a gazdákat. Részben átalakult a sertéstenyésztés: 1931-ben, az Országos Mezőgazdasági Kiállításra bejelentett 708 db zsírsertés mangalica mellett már 572 db, főként yorkshire és berkshire hússertés jelezte a kereslet tenyésztést befolyásoló hatását. (Ez az arány az 1923. évi kiállításon még 743:156 db volt.) A juhok között 92-95% volt a finomgyapjas merinói (posztó- és szövetgyapjas, illetve fésűsgyapjas) aránya. A húsjuhok közül a húsmerinó és az angol húsjuh is látható volt a korszak kiállításain. Az 1931. évi kiállítás szervezői a kisgazdák számára mint „a jövedelemszerzés egyik legjobb módját" ajánlották a baromfitartást. A kiállított tenyészanyagnál a tyúkok között évi százötven-kétszáz darab tojás volt a mérce. A tenyészállatvásárok továbbra is a szebb, jobb állatok kiválasztására, az „ízlés és igény" formálására szerették volna ráébreszteni a tenyésztőket. Felhívták a figyelmet a „jó állatok - jó takarmány - jó trágyázás" összefüggéseire is. Részlet az 1941. évi kiállítás szakoktatási részlegéből