Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A magyar mezőgazdaság és bemutatói. 1881-1945 (lektor: Szuhay Miklós)

nemzeti kiállítás"). Védnökül a királyt kérték fel. A rendező országos bizottság mellett, vidéken kerületi és helyi bizottságok létesültek. 1893-tól próbakiállítások rendezése is szolgálta a tervezett nagyszabású bemutató előkészítését. A kiállítás két főcsoportja a történeti, illetve a jelenkori rész volt. A mezőgazdaság a történeti részben is megjelent. A történelmi épület főcsoportja mellé, külön madarászati és vadászati pavilont terveztek, melyekben régi fegyverek is láthatóak voltak. Az ősfoglalkozásokat bemutató részben a vadászat, pásztorélet és a halászat Hetman Ottó által gyűjtött anyagát helyezték el. A honalapítás ezredéves évfordulója méltó megünneplése kapcsán a helyszínül szolgáló fővárosról a szállodai, étkezési lehetőségeken át a fontosabb közérdekű címekig és a kulturális és történelmi látványosságokig kalauzul szolgáló tájékoztatót is kibocsátottak. A közlekedési lehetőségek között már felhívhatták a nagyközönség figyelmét az 1896 májusában megnyílt „földalatti villamos vasútra", amely nagyban megkönnyítette a Városliget megközelítését. A millenniumi kiállítás rendezői az 1885. évi országos kiállítás tapasztalataira építhettek. A jelenkori részben, az őstermelés kategóriájában két csoportot különítettek el: a mezőgazdaságot és a bányászatot. Előbbit illetően a földművelés és erdészet teljes körét kívánták bemutatni. A mezőgazdaság (a talajnemektől a terményeken át a talajerő-pótlásig), a kertészet (konyha-, gyümölcs- és díszkertészet, faiskolák), a szőlészet és borászat (a történeti borvidékek külön lehetőséget kaptak a bemutatkozásra), az állattenyésztés, állategészségügy és állati termékek, a kísérletügy, a vízépítés, az erdészet és vadászat voltak azok a nagyobb csoportok (VI-VII. csoport), amelyek köré a szervezők ezt a részt felépítették. A két csoport munkájának irányítására a földművelésügyi miniszter külön „földművelési irodát" szervezett. Emellett, az „élelmiszerek mint iparcikk" témában a XIX. csoport a malomiparról, a cukorgyártásról és a szesziparról tájékoztatott. A szakoktatás a III. csoportba sorolt oktatásügy keretén belül jelenhetett meg. A fél évig nyitva tartó kiállítás ideje alatt külön időszaki kiállításokat is szerveztek. Témánk szempontjából jelentősek voltak ezek közül a kertészeti (virág, szőlő, gyümölcs), állat- (ló, szarvasmarha és bivaly, juh, sertés, baromfi, méh stb.) és a vegyes kiállítások között helyet kapott tejgazdasági kiállítások. Számos nemzetközi és országos kongresszust is tartottak a millenniumi kiállítás programjához kapcsolódva. (így például a cukorgyárosok, molnárok, méhészek, kertészek, erdészek országos kongresszusát, országos gazdasági kongresszust, valamint nemzetközi állatvédelmi kongresszust.) A mezőgazdasági csoport a „granárium" (a XVIII. századtól a nagyobb uradalmakban megjelenő, kőből épült, cseréppel fedett, szellőzőnyílásokkal ellátott gabonatároló) formájára épült mezőgazdasági csarnokban kapott helyet. Külön nyílt lehetőség a nagy-, közép- és kisbirtokok bemutatkozására. Az alapvető agrárágazatok és a mezőgazdasági szakoktatás és kísérletügy mellett, a 18 alcsoportból külön kiállítási csarnokot kapott a kertészet, szőlészet, élelmiszeripar (tejgazdaság, cukoripar) és az erdészet. Az olyan világszerte ismert márkák képviselői, mint például a Törley pezsgőgyár, a Haggenmacher sörgyár, Mauthner Ödön magkereskedése stb. külön kis pavilonokat építtettek. Hangulatos volt a halászati csarnok boronafalú, zsúpfedeles épülete. Gazdag anyagot láthattak az érdeklődők a gépkiállításokon belül, a jelentőssé fejlődött hazai gazdasági gépipar termékeiből is. A malomipari gépek bemutatója az akkor európai jelentőségű magyar gabonafeldolgozást reprezentálta. Felhívás az 1925. évi debreceni kiállításra