Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FEJÉR LÁSZLÓ: Vízügyi kiállítások (lektor: Szálai György)

A gépipari, építőipari és vízügyi intézmények közös kommunális fejlesztései kiemelt figyelmet kaptak. A vízellátás, vízkezelés, szennyvízátemelés új gépészeti berendezései, a vízművek automatizálására kialakított megoldások a szakemberek körében nagy érdeklődést váltottak ki. Mindezek mellett megkülönböztetett figyelmet szentelt a kiállítás a vízgépészeti tevékenység eredményeinek is. A vízügyi szolgálat ebben az évben jelentős nagyberuházást fejezett be. A Békési Duzzasztómű átadásával egy időben már zajlottak az évtized másik nagy komplex létesítményének, a Kiskörei Vízlépcsőnek építési munkálatai. így a kiállításon helyet kapott ez utóbbi műtárgy makettje és az építkezés egyes munkafázisainak fotódokumentációja. A „vízügyes" kiállítási tevékenység mindezideig legmozgalmasabb esztendejének tekinthető az 197l-es év. A városligeti nemzetközi vásáron való részvétel mellett az OVH ebben az esztendőben avatta fel a hosszú távon állandónak szánt szentendrei Vízügyi Kiállítást, s ugyancsak 1971 őszén volt Budapest a házigazdája a Vadászati Világkiállításnak. A felsoroltak közül új helyszínnek számított Szentendre. Az OVH Vízgazdálkodási Tröszt kezdeményezésére kialakított húszezer négyzetméteres kiállítási szabadtér az országban az első bemutató terület volt, amely egy népgazdasági ágazat céljait volt hivatva szolgálni. Az önálló Vízügyi Kiállítás teret kívánt adni annak, hogy a beruházók és a felhasználók, a gyártó és a kivitelező szervek képviselőivel közvetlenül találkozva kicserélhessék tapasztalataikat, megbeszélhessék műszaki-gazdasági problémáikat. A szentendrei Vízügyi Kiállítás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Jóllehet, a vízügyi szellemi és tárgyi export főleg a közel-keleti és afrikai országokba az 1970-es években fejlődött ki, a kül- és belföldi partnerek körében nem sikerült igazán „bejáratni" a kiállítást. A vízügyi exporttevékenység kibontakoztatását célozta a városligeti BNV vízgazdálkodási kiállításának összeállítása is. Noha a nemzetközi vásár ekkoriban már a külföldi cégek egyre bővülő seregszemléjévé vált, a vízügyi szellemi export első eredményeinek hátterében az államközi megállapodások álltak. A magyar vízimérnökök tervei és irányítása nyomán Mongóliában ivóvizet szolgáltató kutak létesültek, a világ különböző országaiban pedig új öntöző- és vízellátó rendszerek épültek. A vízügyi szolgálat leglátványosabb bemutatkozása azonban 1971 szeptemberében a Vadászati Világkiállításon történt. A kőbányai kiállítási helyszínen az immár hagyományosnak mondható vízügyi szabadterületen létrehozott bemutató mellett az OVH bekapcsolódott „Az ember és a természet kapcsolata" című tematikus kiállítási programba is. A szolnoki vízügyi igazgatóság (komoly költséggel) megépítette egy középhegységi vízgyűjtő élethű terepmodelljét, amely érzékeltetni kívánta a látogatóval, miként rendezhető egy-egy terület úgy, hogy a talajvédelem, a termelés, a vízgazdálkodás, az üdülés és a turisztika szempontjai egyeztetetten és összehangoltan érvényesüljenek. Tanulságos eset volt, hogy a modell építése alig fejeződött be, az addigi tartós hőséget felváltó lehűlés heves záporai már próbára tették a berendezés vízvezető elemeit. A főpróba sikerült, az erózió sem a felületét, sem a medreket nem károsította, jóllehet, a modell anyaga az építés óta eltelt rövid idő alatt alig ülepedhetett meg. Ez volt az első alkalom, amikor a műszaki-fejlesztési eredmények és a dolgozók által az újítómozgalom keretében benyújtott újítások és találmányok együttes bemutatására sor került. További új vonása volt ennek a kiállításnak, hogy számos ágazaton kívüli vállalat és kutatóintézet jelent meg kiállítóként, széles körben érzékeltetve a vízgazdálkodás ipari hátterének fejlődését. Az 1979-es esztendő nemcsak a BNV-n való részvétel szempontjából volt jelentős a vízügyi kiállítások történetében. Az OVH vezetése elfogadta a moszkvai rendezők meghívását, és nemcsak vállalataival, hanem a vízügyi ágazat egészének bemutatkozásával vett részt a „Melioráció 79" elnevezésű szakkiállításon. A szovjet mezőgazdaság leromlott állapotában a rendezők meliorációs „mini világkiállítás"-t szerveztek az intenzívebb tapasztalatcsere és a technológiai megújulás érdekében. Az OVH és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által toborzott magyar kiállítók - bár nem a legmodernebb technikát mutatták be - az érdeklődő szakemberek körében elismerést arattak. Az 1980-as évek BNV és OMÉK kiállításai a vízgazdálkodás számára immár menetrendszerűen zajlottak le. Általános gyakorlattá vált, hogy az OVH egyre kevésbé tartott igényt a vízügyi szolgálat tevékenységének átfogó bemutatására, viszont az ágazathoz tartozó igazgatóságok, intézetek, építő vállalatok, regionális vízművek vezetőitől elvárta, hogy cégeikkel részt vegyenek a BNV vízgazdálkodási kiállításán. így aztán egyre inkább azok a vállalatok vitték a kiállításon a vezető szerepet, amelyek