Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FEJÉR LÁSZLÓ: Vízügyi kiállítások (lektor: Szálai György)

Az ugyancsak itt elhelyezett tógazdasági kiállítás bemutató anyaga a kettős (hal és kacsa) tenyésztés előnyeiről adott számot. A kiállításon új elemként jelent meg a termálvizek fokozott hasznosításának lehetősége a növényházak olcsó fűtése és a távfűtés kialakítása terén. Az 1959-es vízügyi bemutató érdekessége volt még az a nagyméretű terepmakett, amely a tervezett dunai vízierőmű nagymarosi létesítményeivel ismertette meg a látogatókat. A soron következő, 1962-es OMKV-on vízügyi pavilon előtt már két nagyteljesítményű szivattyúgép dolgozott, s három köbméter víz folyamatos vízsugárként való forgatásával hívta fel a figyelmet az ország vízigényeinek gyors növekedésére. Nem egészen másfél évtized alatt a hazai vízfelhasználás négyszeresére ugrott, s ebben a fogyasztásban már nem a mezőgazdaság, hanem az ipar volt a leginkább érdekelt. Az öntözések nagyságára jellemző volt, hogy 1961-ben közel félbalatonnyi vízmennyiséget használtak fel több mint százötven ezer katasztrális hold vetésterületen. Új színfoltja volt a kiállításnak a vízgazdálkodási társulatok bemutatkozása. E szervezetek az 1957. évi újjászervezést követően jelentős szerepet játszottak - és játszanak ma is - a mezőgazdaság vízi feladatainak, valamint a lakosság vízellátási-csatornázási gondjainak megoldásában. Ennek megfelelően a vízügyi bemutatón a látogatók megismerkedhettek a hármas hasznosítási lehetőséget biztosító dombvidéki tározó-, a szennyvízöntözés-, az erózió elleni védelem-, és az előregyártott törpevízműgépház műtárgyaival, illetve berendezéseivel. Itt szerepelt a mezőgazdasági üzemek, kisebb falusi települések vízvezetéki vízellátását elősegítő, az 1963 óta az ágazat irányítása alá tartozó Vízgépészeti Vállalat (VÍZGÉP) által gyártott hidroglóbusz is. (Érdemes megemlíteni, hogy az első hidroglóbuszt 1957-ben állították fel a vásár területén a kiállítások vízellátásának biztosítására.) Az 1964. évi mezőgazdasági vásáron a vízügyi ágazat az öntözések technológiájának bemutatása mellett külön figyelmet szentelt a nagy táblákon dolgozó állami gazdaságok és téeszek vízgazdálkodási gondjainak. A kiállításon számot adtak a fejlett öntözés üzemi feltételeiről és a berendezések korszerűsítési törekvéseiről. Alapvető cél volt a különféle öntöző- és vízelvezető csatornák által elfoglalt, mezőgazdaságilag értékes területek lecsökkentése és a felületi öntözőberendezések szivárgási veszteségeinek minimalizálása. Ezért mutatták be a balatonaligai esőztető öntözőrendszer kicsinyített modelljét, valamint a beton héj csatornákból történő felületi öntözés elemeit. Mindezek mellett a vízügyi kiállítás hatalmas terepasztalokon és domborművű térképeken szemléltette a nagytérségi vízgazdálkodás komplex megvalósítását - mintául szemelve ki a Mátra-vidék vízrendezési, vízhasznosítási és talajvédelmi viszonyait. Amikor három esztendő múltán, 1967-ben a vízügyi szolgálat ismét benépesítette az immár 65. OMÉK vízgazdálkodási pavilonját, jelentkezésének különös hátteret adott az 1965-ös nagy dunai árvíz és a következő évek súlyos belvízi helyzete. így nem volt véletlen, hogy a kiállítás egyik slágerévé az Árvízvédelmi Készenléti Szervezet (ÁBKSZ) eszközeinek, gyakorlatainak bemutatója vált. Maga a kiállítási pavilon, illetve annak homlokzati elrendezése is megváltozott. A bejárati részt az élő vízfüggönnyel és a forrás buggyanására emlékeztető szökőkutakkal díszítették. A kiállítás tematikájában különös figyelmet szenteltek a Duna-völgyi Belvízrendszer fejlesztésének. A korszerű vízgazdálkodás (csak a valóban felesleges víz levezetése, a hasznosítható víz tarozása) műszaki megvalósítását a Sárospatak közelében tervezett tározórendszer és a hozzákapcsolódó talajvédelmi eljárások makettjével mutatták be. A vízügyi szolgálat ezekben az években nemcsak a periodikusan ismétlődő OMÉK kiállításoknak volt állandó vendége, hanem a Városligetben rendezett Budapesti Nemzetközi Vásároknak is. Ugyanúgy, mint Kőbányán, a vízügy itt is állandóan ugyanazon a helyen mutatkozott be, igaz, a kiállítási tematikát nemcsak a mezőgazdaság igényei szerint állították össze. Itt már komolyabb lehetőség nyílott a vízügyi ágazathoz tartozó VÍZGÉP-nek és a vízügyi építő, tervező vállalatoknak, hogy bemutathassák termékeiket, illetve építési technológiáikat. A vízügyi kiállítás elhelyezése kifejezetten szerencsés volt, hiszen a szabadtéri bemutatók a Városligeti-tó partjára, a vízgazdálkodási üvegpavilon pedig magára a tóra települt. A nyílt vízfelület egyrészt módot adott a vízemelő, vízlevegőztető berendezések folyamatos, üzem közbeni tanulmányozására, ugyanakkor e gépekkel a tó vizének minőségét is javítani lehetett. Az 7969. évi BNV-n a vízügyi ágazat műszaki-fejlesztési eredményeinek bemutatása volt a fő cél.