Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FEHÉR GYÖRGY: A tudományos kutatás a mezőgazdasági kiállításokon és vásárokon (lektor: Magassy Dániel)

Intézet" (Bp.), „Kisállattenyésztési Kutató Intézet" (Gödöllő), „MTA Állategészségügyi Intézete" (Bp), „MTA Mezőgazdasági Kutató Intézete" (Martonvásár), „MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete " (Bp.), Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet" (Bp.), „Nagykunság Mezőgazdasági Kísérleti Intézet" (Karcag), „Növényvédelmi Kutató Intézet" (Bp.), „Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet" (Nyíregyháza), „ Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet " (Bp.) és „ Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet" (Szarvas). A hazai mezőgazdaság „szocialista átszervezése" után a kutatóintézeteket a megváltozott körülményekhez és a reális szükségletekhez alkalmazkodóan újjászervezték, esetenként új helyszínen létesültek kutatóhelyek, melyek neve mellől az „állomás" szót eltörölték. Munkájukat egyre inkább a tiszta szakszerűség jellemezte, többségükben mentesek voltak az eredményességüket hátráltató és a szakmától távol eső ideologikus szemlélettől. Az 1970-es vásáron megrendezésre kerülő „Kutatás" című bemutatónak egy 550 m

2 alapterületű pavilon és egy ugyanakkora kiterjedésű szabadterület állt a rendelkezésére. A kiállításon bemutatkozó intézetek tíz ágazatban igyekezték demonstrálni, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben képesek a tudományos-technikai forradalom vívmányainak követésére, átvételére, esetenként továbbfejlesztésére. Az 1975. évi vásáron immár 800 m

2 alapterületű pavilonban talált otthonra a „Kutatás" című bemutató. Az egyes intézetek a négy szinten folyó - kormány- és tárcaszintű kutatási program, valamint tárcaszintű főirány és tárcaszintű kutatási megbízás - tevékenységhez kapcsolódva jelentek meg a kiállításon. Külön hangsúlyozták az iparszerű termelési rendszerek fontosságát, s felhívták a figyelmet arra, hogy a hazai kutatásnak a termelési rendszerek igényeihez igazodóan a biológiai, a kémiai és az ökonómiai feladatokra kell összpontosítania. Az 1980-as és 1985-ös kiállítások kutatási bemutatóin megkülönböztetett figyelmet szenteltek a génmanipulációs és sejtgenetikai módszerekkel elért eredményeknek. A közeljövő kutatási irányainak kialakításánál felhívták a figyelmet a természetes energiaforrások (pl. biomassza) felhasználásának fontosságára. A kiállítás „A" pavilonjában külön számoltak be az eredmények elterjesztését segítő innovációs erőfeszítésekről. Az ez ideig utolsó, sorrendben 71. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár 1990 nyarán nyitotta meg kapuit. A „D" pavilonban kapott bemutatkozási lehetőséggel tíz intézet élt: „Faipari Kutatóintézet" (Bp.), „HaltenyésztésiKutatóintézet" (Szarvas), „Gabonatermesztési Kutatóintézet" (Szeged), „Zöldségtermesztési Kutatóintézet" (Kecskemét), „MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet" (Martonvásár), „Dohánykutató Intézet" (Debrecen), „Öntözési Kutatóintézet" (Szarvas) „Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet" (Bp.), „Erdészeti Tudományos Intézet" (Bp.), „MÉM Műszaki Intézet" (Gödöllő), „MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet" (Bp.) és „Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont" (Gödöllő). A felsorolásból is látható, hogy a 80-as években megfogalmazott közép- és hosszútávú kutatási programok sikeres teljesítése érdekében a hazai tudományos kutatóhálózatban korrekciókat hajtottak végre. A 90-es évek elejétől a hazai politikai és gazdasági életben bekövetkezett mélyreható átalakulás mind a kutatási irányok kijelölésében, mind pedig a kutatóintézetek számának és profiljának változásában módosulásokat hozott. A hazai agrártudomány és annak intézményei miként tudnak megfelelni az új kihívásoknak és új igényeknek, erre csak az elkövetkező években kapjuk meg a választ. A számadás egyik helyszíne minden bizonnyal a következő mezőgazdasági kiállítás és vásár lesz.