Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - HAJDÚ PÉTER - RÉZ GYULA: Gépészeti kiállítások (lektor: Tibold Vilmos)

rangot adó tagságát. Az egyes kiállításokon látható számtalan gépújdonság akár csak vázlatos ismertetése is érdektelen felsorolást eredményezne, ezért itt csupán bizonyos fejlesztési tendenciák, a gyártók körében végbement változások jelzésére szorítkozunk, melyek legszemléletesebb formában éppen a kiállításokon nyilvánultak meg. Az 1950-es évek kiállításait a politikai propaganda szelleme hatotta át. Az 1960-as években ezzel szemben az oktatás, a szakmai tájékoztatás, az új technológiák elterjesztésének igénye jelentkezett. Rendszeressé váltak az üzemi gépbemutatók, Budapesthez közeli gazdaságokban. Az 1968-ban bevezetett „új gazdasági mechanizmus" vállalati önállóságot, az üzemi tevékenységi kör bővülését hozta. A kiállítások kezdték visszanyerni eredeti szerepkörüket, a vevők érdeklődésének felkeltését, a kereskedelmi kapcsolatok bővülését. Az 1970-es évektől a gépgyártók többsége már önálló kiállítási területtel vett részt a vásárokon. 1973-tól jelentek meg Magyarországon a termelési rendszerek. Ezek a magyar mezőgazdasági gépgyártást is ösztönözték a fejlesztésre, mert lehetővé tették a legfejlettebb konstrukciói kapcsolódását ezekhez a rendszerekhez. Részben elősegítette ezt a trösztösítés, a Mezőgéptröszt létrejötte elősegítette az egyes gyárak profiljának erőteljes kialakulását. E gyárak egy része külföldi cégekkel létesített gyártási-fejlesztési kooperációt. A licenc alapján gyártott, és folyamatosan továbbfejlesztett gépek a kiállítások állandó, sikeres szereplői voltak, és jelentős exportlehetőségeket biztosítottak gyártóiknak. A teljesség igénye nélkül csak néhány példát említve: Békéscsabai Mezőgép - Claas: kukorica csőtörő adapterek; Szolnoki Mezőgép - Hesston: szálastakarmány-betakarító gépek, Kecskeméti Mezőgép Rau: talajművelő gépek, Élgép - Skjold: takarmánykeverő üzemek, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár már említett Steiger-kooperációja, majd később az amerikai International Harvester licence alapján gyártott talajművelő- és vetőgépei, de a sor még folytatható. Egyre bővül a kiállítások külföldi résztvevőinek köre is, sokan „törzsvendégekké" válnak, mint a Claas, Hesston, John Deere, természetesen a KGST-partnerek mellett. 1985-ben megszűnt a Mezőgéptröszt, ettől kezdve újból csökkent a gyárak profiljának éles elkülönülése, és az önállósult Mezőgép vállalatok között sok területen verseny alakult ki. A 80-as évek kiállításain egyre erőteljesebben megnyilvánuló tendencia a környezetvédelmi és energiatakaros sági szempontok iránti figyelem. Előbbi főleg a növényvédelem és a trágyakezelés eljárásainál és gépeinél, utóbbi a melléktermékeket hasznosító berendezések, eljárások (pl. szalmatüzelés, biobrikett), valamint a csökkentett energiaigényű talajművelési eljárások és eszközök növekvő számában nyilvánul meg. A 80-as évek második felétől rendezik meg a Bábolnai Napok elnevezésű szakkiállítást és bemutatót, amely kezdetben az Agromasexpo kiegészítő rendezvénye volt, de rövid idő alatt szakmai körökben nagy figyelemmel kisért, önálló nemzetközi gép- és termelőeszköz-bemutatóvá „nőtte ki magát", a hagyományos kiállításokhoz képest az üzemi körülmények közötti bemutatás többletét kínálva a szakmai közönségnek. Sikeres, visszatérő szakmai rendezvényekké váltak a Szolnoki Mezőgép által szervezett zagyvarékasi gépbemutatók is. Az 1990-es OMÉK-on közel száz gép- és részegységgyártó vett részt, mintegy fele részben külföldiek. Harminc fölött volt a mezőgazdasági gépeket kínáló kereskedelmi cégek száma, közülük sok külföldi részesedésű vegyesvállalat. A kiállításon már éreztették hatásukat az 1989-ben megkezdődött történelmi méretű politikai változások és gazdasági átalakulás. A kiállított gépek összetétele a mezőgazdaságban terve bevett privatizációt és struktúraváltást igyekezett követni. Több volt a kisüzemi, vagy ún. farmergép, kevesebb a nagyüzemeknek szánt eszköz. Több kereskedő külföldi használt gépeket kínált. Ez a kiállítás átmeneti állapotot tükrözött, a nagyüzemek számára a korábbiaknál lényegesen kevesebbet kínálva, a kis- és középméretű gazdaságoknak viszont még keveset.