Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - HAJDÚ PÉTER - RÉZ GYULA: Gépészeti kiállítások (lektor: Tibold Vilmos)

egyebek között bemutattak egy teljesen felszerelt gépállomást is. A Nemzetközi őszi Vásárnak is volt mezőgazdasági látványossága: az Állami Mezőgazdasági Gépüzem működés közben mutatta be a bábolnai állami birtok számára vásárolt „Sztalinyec 6" vontatott gabonakombájnt. A hazai gépgyártást egy burgonyaültető gép képviselte. 1949-től a magyarországi gyártmányok jórésze szovjet dokumentációk s mintagépek alapján készült. A mezőgépgyártás fejlesztési és vizsgálati intézményi hátterét az 1949-ben - a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépkísérleti Állomás jogutódjaként - létrehozott Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, (később MÉM Műszaki Intézet, majd FM Műszaki Intézet) és az 1950 áprilisában önállósított Mezőgépszerkesztő Iroda Nemzeti Vállalat (később Mezőgazdasági Gépesítési Vállalat, KGM Mezőgépfejlesztési Intézet, Mezőgép- és Malomgépfejlesztő Intézet, majd Mezőgépfejlesztő Intézet) képezte. Az újjáéledő mezőgazdasági gépgyártás első jelentős új gyártmánya az EMAG gyár AC-400 arató-cséplőgépe volt, amely 1950 nyarára készült el. Alapját a szovjet Sz-4 kombájn dokumentációja képezte. A hazai gyártású kombájn ezek szerint még nem szerepelhetett az 7950 tavaszán rendezett mezőgazdasági kiállításon. Ezen, és a következő, 1952-es kiállításon gépújdonságokat a közönség főleg a Szovjetunió bemutatóján láthatott. A hazai gépesítési eredmények főként tablókon, grafikonokon kaptak helyet. Az 1950. évi kiállítás bemutatott egy, a legkorszerűbb gépekkel felszerelt szarvasmarhaistállót. A második világháború után az első valóban nagyszabású, a régi kiállítások hagyományaira is támaszkodó Országos Mezőgazdasági Kiállítás megrendezésére 1954-ben került sor, 180000 m

2 területen. A gépkiállítás két részre tagozódott: a kiállítási csarnokban bemutatott dokumentációs kiállításra, és a nemzetközi gépkiállítással egybekötött 13680 m

2== területű gépbemutatóra. A bemutatón a szocialista országok közül a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Románia szerepelt, a nyugati országok közül pedig Nyugat-Németország és Olaszország két cége állított ki gépeket. A korábbi évekénél bőségesebb magyar gépválasztékban többek között látható volt a Vörös Csillag Traktorgyár már kifutóban lévő G35 típusának továbbfejlesztett, GS-35-ös változata, a féllánctalpas GL-35, és az új magyar lánctalpas szántótraktor, a DT-413. A kor agrotechnikájának jellegzetes képviselője volt a TV-6 négyzetbevetőgép. Az AC-400 aratócséplőgépet 5 m széles vágóasztallal mutatták be, és megjelent a rászerelhető napraforgó-aratóberendezés. A nagy sorozatban gyártott TE-330 előhántós eke mellett szerepeltek olyan típusok, melyek még hosszú évekig meghatározó gépei maradtak a magyar mezőgazdaságnak, mint pl. a ZK kultivátor, a KK küllős kapa, az OT oldalazó tárcsa, az SE Ezüstszelektor, a csigatriőr. Az újítási kiállításon egyaránt helyet kaptak a hagyományos eljárásokat ésszerűsítő megoldások (lóvontatású motoros szőlőpermetezőgépek, Terlanday-féle fogatos szalmalehúzó), és olyan eszközök, melyek alapelvei a későbbiekben alapvető fontosságúnak bizonyultak a mezőgazdasági termelésben (szántó-vető komplex, Klinger-féle szársértőgép, Klinger-Mikecz-féle pneumatikus gabonaszállító berendezés, Beer-féle villanypásztor). A külföldi gépek közül a szovjet KU-2 kukoricakombájn, az SzK-2,6 járvaszecskázó, az SzRN-4 palántázógép, az NDK gyártmányú „Maulwurf RS-08 eszközhordozó traktor, a csehszlovák - számos munkaeszközzel együtt látható, hidraulikával felszerelt - Zetortraktor keltett különös érdeklődést. A kiállítással egyidőben rendezték meg a Nemzetközi Mezőgazdasági Gépesítési Kongresszust, amelyen megfogalmazódott a komplex gépesítés igénye. Az 7955. évi Országos Mezőgazdasági Kiállításon 246 fajta, 967 darab gépet mutattak be. A hazai gyárak 6420 m

2 szabad területen 428 géppel képviseltették magukat. A nemzetközi gépkiállításon az NDK és Csehszlovákia mellett 5 nyugatnémet cég, köztük a Claas és a Lanz is részt vett. Igazi újdonságot jelentett a két magyar univerzáltraktor prototípus, a Járműfejlesztési Intézetben kifejlesztett kéthengeres, 25 LE-s M-25 és az egyhengeres 18 LE-s M-l8. E traktorok sorozatgyártására nem került sor. Számos szerkezeti módosítást hajtottak végre az AC-400 kombájnon: talajkopírozó vágószerkezetet, központi kosárállítást, függesztett szalmagyűjtő kocsit kapott a gép. Figyelemre méltó volt még az ET egyirányú tárcsa, az SzJS-1,8 silókombájn, a traktoros trágyarakodó, az MF mezőgazdasági felhordó. Az egyedi gépek kiállításán felül a mezőgazdaságnak ajánlott komplex géprendszereket is bemutattak a talajművelés, gabonatermesztés, kukoricatermesztés és szálastakarmány-betakarítás területén. Az 1956-os mezőgazdasági kiállítás gépkiállítása a korábbiakhoz hasonlóan két részből állt: a Kohó- és Gépipari Minisztérium gépesítési csarnokában elhelyezett dokumentációs kiállításból és a