Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - OROSZI SÁNDOR: Erdészeti kiállítások (lektor: Sólymos Rezső)

1885. évi kiállítást meglátogató szakemberek is jól tájékozódhattak, tudásukat feleleveníthették az erdővédelmi bemutató vitrinjei, dobozai előtt. Magáról a védekezésről viszont keveset láthattak. A millenniumi kiállítás alkalmával a rovarokon kívül a vadászott állatfajok (őz, vaddisznó, üregi és mezei nyúl) okozta károkat is bemutatták. A párizsi világkiállítás erdővédelmi anyagában szakmai szempontból legjelentősebb az akácpajzstetű-preparátumok kiállítása volt. Az 1885. évi kiállítás erdészeti pavilonja Valamennyi kiállításon mind a pavilonbeli, mind a szabadtéri bemutatóban a legnagyobb teret az erdőhasználat témaköre kapta. Az erdőkből származó anyagi javak kitermelése ugyanis a dualizmus kori Magyarország erdőgazdaságának legfontosabb feladatát képezte. A meglévő óriási erdővagyont hasznosítani és a fatermékeknek piacot találni nem kis munkát jelentett. Az 1885. évi országos kiállításon a különböző félkész- és késztermékek mellett számtalan különleges méretű és minőségű fa is látható volt. Ezekkel igyekeztek az adott erdőbirtokra, illetve az azt kitermelésre megvásárló cég munkájára felhívni a figyelmet. A különleges méretű fák közül megemlítjük a görgényi kincstári erdőkből származó, „Görgény virágá"-nak nevezett óriási lucfenyőfát, amelynek hossza 33,5 m, a tő-, illetve csúcsátmérője pedig 110 és 38 cm volt. A szabadtéri bemutatón láthattak még az érdeklődők egy fekete nyár törzskorongot is, amelyet egy 36,53 m

3 faanyagot adó fából metszettek ki. A fa a Csepel-szigetről, a Makkodi-erdőből származott. A fűrészipari feldolgozás mellett jelentős szerep jutott a faragásnak is. A Magyarország fontos exportcikkének számító dongákat faragással állították elő. Ugyancsak faragtak talpfákat, villákat, evezőket, poharakat, papucsokat stb. A mellékhasználat, azaz a fatermékeken kívüli javak témakörében az 1885. évi kiállításról megemlítjük a számtalan mész- és szénégető makettet és a hozzájuk tartozó eszközöket. 1896-ban az újra nagy tömegben felvonultatott félkész- és késztermékek között újdonságnak számított a Gaul Károly útmutatásai alapján gőzölt és mesterségesen szárított bükkanyag. Az itt bemutatott gőzöléssel, illetve a vasúti talpfának alkalmas bükkfaragványok telítésével megnyílt az út a bükk hasznosításához. A korábbi kényszer, amely a bükkerdők (iparilag jól felhasználható) fenyvesekké történő átalakítását követelte, ezzel megszűnt. A kiállítás fontos látványossága volt a Körmöcbányáról küldött, a József-gőzfűrésztelepet és környékét bemutató makett. Sem 1885-ben, sem pedig 1896-ban nem tudták megjeleníteni, bemutatni az erdőhasználat alapvető formáját, a fakitermelést. A termékek mellett csak egy-két rajz utalt magára a terméket előállító ember munkájára. A műveleteket bemutató fényképsorozatok csak a párizsi világkiállításon szerepeltek. Közülük külön is kiemeljük a korhadt fatörzsben elhelyezett sztereoszkóp (térhatású kép)-sorozatot és a máramarosi erdőgazdálkodást bemutató albumokat. Ezek mellett azonban továbbra is látványosabbnak számítottak a makettek és modellek.