Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - OROSZI SÁNDOR: Erdészeti kiállítások (lektor: Sólymos Rezső)

Erdészeti kiállítások Oroszi Sándor A

z erdészet és faipar a különböző országos és helyi kiállításokon hol a mezőgazdasághoz, hol az iparhoz kapcsolva szerepelt. Kezdetben inkább a faipari termékeket mutatták be, később a teljes erdőgazdasági tevékenység megjelenítését tűzték ki célul. A magyar erdőgazdaság első jelentős külföldi szereplése az 1873. évi bécsi világkiállításhoz kötődik. Itthon az 1879. évi székesfehérvári volt a legfontosabb. Ezeken a kiállításokon főleg fatermékeket mutattak be. Az első, az erdőgazdálkodás egész rendszerét megjelenítő kiállítást 1882-ben Bustyaházán rendezték. Az Országos Erdészeti Egyesület máramarosi közgyűlése alkalmával készített bemutatón az erdészek igyekeztek bizonyítani, hogy minden erdőgazdasági tevékenységet meg lehet jeleníteni, tehát a kiállítások alkalmasak az ismeretterjesztésre, a szakmai propagandára. Erdészeti szempontból az 1885. évi budapesti általános kiállítás, a millenniumi és az 1900. évi párizsi világkiállítás volt a legjelentősebb. Közülük a magyar erdészetről a legteljesebb áttekintést a párizsi világkiállítás adta, amelynek erdészeti anyagát 1901-ben itthon, a városligeti Iparcsarnokban is a nagyközönség elé tárták. Az erdészet mindhárom alkalommal a vadászattal közös pavilonban állított ki, amihez szabadtéri bemutatók is kapcsolódtak. A bemutatókat mindhárom kiállításon az erdőgazdálkodás műveleteinek megfelelő alcsoportokba, témakörökbe osztották. Az erdőművelés, azaz az erdők létrehozásának, fenntartásának és nevelésének témájában 1885-ben elsősorban termelő-helyismereti és dendrológiai gyűjtemények szerepeltek. A különböző (erdei) talajféleségeket, alapkőzeteket szelvényeken (monolitokon) mutatták be. A fafajok megismertetését pedig számos dendrológiai gyűjtemény biztosította. A szabadtéri bemutatón állították ki a Delibláti-puszta erdősítésére használt akác-, jegenyenyár-, tölgy- és feketefenyő-csemetéket. Érdekesek voltak még a Brassó és a Budapest körüli kopárok beerdősítéséről készített makettek. Ez utóbbit a látogatók Budapest külön pavilonjában tekinthették meg. A kopárerdősítés fontosságát az 1896. évi bemutató sokkal jobban kidomborította. Az ország négy erdőőri szakiskolájának csemetekertjeiből állítottak ki mintacsemetéket. Mellettük ismertették azokat a lehetőségeket, amelyekkel az állam igyekezett a kopárfásításokat támogatni. A millenniumi kiállításon Szeged és Szabadka vidékének termőhelyi viszonyairól és az ott alkalmazott erdősítési eljárásokról állítottak össze bemutatót. A homokfásítást a magyar erdőgazdálkodás egyik legfontosabb feladataként mutatták be. A kiállításon külön figyelmet keltettek a (fenyő-)magpergető modellek. A Vadas- és Tomcsányiféle tölgymakktároló vermek és a Török-féle csemetekiemelő eke szintén az utóbbi évek fejlesztési eredményeit bizonyította. Az 1900-1901. évi bemutatón a szerszámok, eszközök mellett szintén jelentős szerepet kaptak a maggazdálkodás berendezései. így például a liptóújvári légfűtéses magpergető az erdőművelési kiállítás egyik legérdekesebb darabja volt. Az erdészeti tudomány fejlődésére utal, hogy a homoktalajok és az azokra ültethető fafajok mellett Király-(Ásott-)halomról homoki (lágyszárú) növényeket is küldtek. Az erdőműveléshez közvetlenül az erdővédelem bemutatója kapcsolódott. A károk élő (biotikus) és élettelen (abiotikus) eredetűek lehetnek, amelyek közül a kiállításokon különösen látványosak voltak a biotikus károsítókról készített összeállítások. A nem szakmai látogatók számára is érdekes rovarok, lepkék gyűjteményét a selmeci akadémián, illetve az erdőőri szakiskolákban használatos tankönyvek tárgyalási sorrendjében állították ki. így az