Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - BÁNYAI JÓZSEF: Vadászati kiállítások (lektor: Csőre Pál)

Vadászati kiállítások Bányai József A

vadászat a különböző kisebb-nagyobb kiállításokon alárendelt szerepet játszott, s csak mint a mezőgazdaság, illetve erdészet kiegészítő része, dekorációja jelent meg. Néhány főúri kastélyban rendeztek ugyan vadászati-, valójában trófeakiállítást, ezeken azonban csak a meghívottak szűk rétege vehetett részt. Az első nyilvános trófeakiállítást 1871-ben a Nemzeti Lovardában rendezték meg, majd 1881-től, az Országos Magyar Vadászati Védegylet megalakulásától 1914-ig évente sort kerítettek a hazánk területén elejtett különböző vadfajok „agancs és agyar" bemutatójára. Mindezt évről évre egyre fokozódó érdeklődés mellett, és egyre nagyobb számú trófea kiállításával valósították meg. Az 1885. évi budapesti országos kiállításon az erdészethez csatolva jelent meg a vadászat. Itt a trófeákon kívül a preparátormesterség jeles képviselői is bemutatták legszebb emlős- és madárpreparátumaikat, új színfolttal gazdagítva ezáltal az addigi hagyományos trófeabemutatókat. Az érdeklődők Coburg herceg gyűjteményéből vadászpuskákat is láthattak. A millenniumi kiállításon a vadászat két részben jelent meg; ősvadászati és modern vadászati részben. A vadászattörténeti kiállításon 68 kiállítótól 813 tárgyat mutattak be: vadászpuskákat, csapdákat, vadászkürtöket, vadászpipákat, céltáblákat, rézmetszeteket és festményeket, trófeákat és preparátumokat. A vadfogási módokat diorámák mutatták. A modem vadászati csoport preparátumok formájában mutatta be hazánk vadfaunáját, kiegészítve azokkal a vadfajokkal, amelyeket időközben sikerült meghonosítani. Külön állították ki a trófeákat, a vadbőröket, illetve prémeket, kiegészítve a különböző vadfajok csapásai, nyomainak mintáival. Térképeken és táblázatokon ábrázolták hazánk vadállományát és elterjedésüket. Helyet kaptak a modem vadászat eszközei is: töltények, fojtások, csapdák, hálók és vadszállító eszközök. Végül bemutatták a hazai vadászati szakirodalom összes művét. Az érdeklődők megcsodálhatták a Montenuovó herceg tulajdonában lévő, 189l-es híres szálkai szarvasagancsot, ezenkívül fekete vadmacskát, fehér verebet, fehér őzet és megannyi ritkaságot, amely felkelthette a vadászember érdeklődését. Az anyag összegyűjtésében elévülhetetlen érdemeket szerzett gróf Nádasdy Ferenc, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke. Az 1900. évi párizsi világkiállításon Magyarország vadászata a nemzetközi erdészeti csarnokban kapott helyet, önálló bemutatóként. A látogatók a kiállított trófeák között megcsodálhatták a herceg Esterházyak által 1830-ban rendezett híres ozorai vadászatokon elejtett szarvasok néhány agancsát. Közvetlenül a századforduló után a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége úgy döntött, hogy az erdészetet és vadászatot is bevonja az általa rendezett időszaki kiállítások keretébe. Erre legelőször az 7902. évi pozsonyi II. országos gazdasági kiállításon került sor. Az ízléses erdészeti és vadászati pavilont Durvái Antal pozsonyi építész tervezte és építette. A fő látványosságot itt egy dioráma jelentette, amelyben bőgő szarvasbika, sasok, medvék, muflonok és vízimadarak élethű preparátumait helyezték el. A pavilon előtti szabad területen az érdeklődök a fácánkeltetés és -nevelés eszközeit, illetve egy, a gróf Esterházy Mihály cseklészi vadaskertjében dámvad befogására használt „vadbefogót" láthatták. Az 1907. évi pécsi országos kiállításon a fő látványosságot szintén az erdészet, vadászat és halászat bemutatói jelentették. Ezeket négy alcsoportra osztották, s ezen belül, a hármas alcsoport volt a vadászat. Kiemelték a Dunántúl kiváló fő- és apróvadvadászatát, vadtenyésztését, a vadetetés és vadfogás különböző módjait, a különféle fácánfajokkal végzett magas színvonalú fácántenyésztést. Egy dioráma a Balaton élővilágát volt hivatott bemutatni. Időszaki rendezvények keretében ebkiállítást, kotorékversenyt és agancskiállítást is láthattak a korabeli látogatók.