Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A magyar mezőgazdaság és bemutatói. 1881-1945 (lektor: Szuhay Miklós)

(bérlő-, földvásárló-, hitel-, értékesítési-, cséplőgép-, tej szövetkezetek). Erős árutermelő kisüzemek híján azonban a szövetkezeti mozgalom nem érte el a néhány nyugat-európai országban tapasztalható szintet. A vármegyei gazdasági egyesületek mellett kiemelkedik az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) jelentősége. Gróf Széchenyi István 1830-ban alapította meg az Állattenyésztő Társaságot, elsősorban a lótenyésztés fejlesztését célozva. A Társaság 1835-től az állattenyésztés minden ágára kiterjesztette működését, s Magyar Gazdasági Egyesület név alatt folytatta tevékenységét. A szabadságharcot követő önkényuralmi időszak lezárultával, amikor az egyesületek működése ismét lehetségessé vált, az egyesület a fentebb említett OMGE név alatt éledt újjá. Birtokmegoszlás Magyarországon 1895-ben (Horvát-Szlavónország és Fiume nélkül. A kimutatás a pusztán erdő- és legelőbirtokokat nem tartalmazza) Birtoknagyság Gazdaságok Földterület kh száma % kh % 5-0 1 279 718 53,6 2155 168 5,8 5-100 1 085 129 45,4 14 151 574 46,5 100-1000 19 867 0,8 5 663 789 15,4 10003 768 0,2 11 901 380 32,3 A művelési ágakon belül a legnagyobb arányt a szántóföldi gazdálkodás tette ki. Ez a tény az ipar fejlődésével együtt a gépesítés előrehaladását eredményezte. A hűbéri rendszer felszámolása utáni munkaerő-problémák is erre ösztönöztek. A vastestű, majd a minden alkatrészükben vasból készült ekék elterjedése mellett a vetőgépek is megjelentek a szántóföldi növénytermesztésben. A gépi vetés megkövetelte gondosabb talajelőkészítés hatással volt a gazdasági eszközök (hengerek, boronák, exstirpátorok stb.) számának gyarapodására. A gyökeres változást azonban a gőzgépek elterjedése hozta: a gőzekéket a gőzlokomotívok, azaz a magajáró gőzgépek elterjedése követte. A nagy mezőgazdasági idénymunkák közül a századfordulóra befejeződött a cséplés gépesítése. Az aratógépek elsősorban szociális okokból nem terjedtek el: a nincstelen földműves tömegek megélhetésének jelentős hányadát az aratómunka biztosította. A századfordulótól - az agrokémiai és agrobotanikai eredmények nyomán - a kibontakozó növénynemesítés növelte a terméshozamokat. A növénynemesítés megindulása összefüggött az 1863-64. évi aszály, majd az 1860-70-es évek fordulóján jelentkező, a búzát sújtó rozsdakár kártételével. 1873-ban az OMGE határozatot hozott a búza nemesítésének megindítására. 1874-ben a földművelési minisztérium elrendelte, hogy a gazdasági tanintézetek és az állami ménesbirtokok 5-10 holdon folytassanak búzanemesítést. A magyaróvári Növénynemesítő Intézet keretein belül, a kezdetei próbálkozások nyomán, 1909-ben Baross László létrehozta egyik máig híres búzafajtánkat, a Bánkúti 1201-, illetve 1205-öt. A Fleischmann Rudolf által kikísérletezett F481-es fajta már kifejezetten a kisparaszti gazdaságok érdekeit szolgálta. Az állattenyésztésben lejátszódó fajtaváltás az istállózás Művelési ágak szerinti megoszlás Magyarországon 1885-ben (Az ország összterületén belül) Szántóföld 20 270 700 kh 464 Dől 41,35% Kert 602 882 kh 933 Döl 1,23% Rét 5 157 324 kh 1442 Döl 10,52% Legelő 6 477 874 kh 807 Döl 13,22% Nádas 154 046 kh 319 Döl 0,32% Szőlő 597 557 kh 1507 Döl 1,22% Erdő 13 162318kh 174 Döl 26,84% Földadó alá nem eső 2 597 451 kh 54 Döl 5,30% Összesen 49 020 156 kh