Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Méhészeti kiállítások (lektor: Szalainé Mátray Enikő)

ismert volt, de csak az 1927. év végi, Földművelésügyi Minisztériumban tartott méhészeti értekezleten fogadták el országos jellegűnek.) A méhészet jövedelmezőségét tekintve a költségcsökkentés is fontos tényező volt. A deszkakaptárak mellett megjelentek a jóval olcsóbb, szalmából készült kaptárak. Az értékesítés újdonsága volt a Boruss István, vasutas tisztviselő által feltalált tubusméz. A nyugati piacokról való kiszorulás új lehetőségek keresésére ösztönözte a méhészeket. Ilyen volt az ankarai nemzetközi gazdasági kiállításon való részvétel is 1931-ben. Az önálló magyar pavilon kiállítását a Magyar Mezőgazdasági Kiviteli RT. szervezte. A méhészeti csoport rendezését a Törökországban tartózkodó, a török gazdasági élet újraszervezésében tanácsadói állást betöltő Godova Károly vállalta. A kiállításon - melyet az államfő, Kemal pasa is megtekintett - részt vett az OMME vezérképviselete, a Hangya Szövetkezet, a Gödöllői Állami Méhészeti Gazdaság és szerepelt a tubusméz is. A kiállítást követően Godova Károly megvette az ott szerepelt anyagot, a török kormánynál vállalt állásáról lemondott, hogy a magyar méz és méhészeti cikkek keleti elterjesztését függetlenül végezhesse. A vándorméhészet és a ma is használatos nagykeretes kaptárak terén elévülhetetlen érdemeket szerzett Boczonádi Szabó Imre. Különböző, még az első világháború előtt ismertetett kaptárai lényegesen eltértek az akkor használatos magyar és külföldi kaptafáktól. A nagy ellenzés és a hivatalos el nem ismerés dacára egyre több méhész ismerkedett meg a „Boczonádi"-val és szerzett jó tapasztalatokat. A Boczonádi-féle fekvő és álló vándorkaptárak elterjedése a kiállításokon is tükröződött. 1936-ban, az OMGE XLV. tenyészállatvásárán a Magyar Kir. Méhészeti Gazdaság és az OMME vezérképviselete mellett Boczonádi Szabó Imre Újpesten alapított méhészeti üzeme, illetve méhészete vett részt. A méhészek 1945 után az országos mezőgazdasági kiállításokon kaptak lehetőséget kiállítás rendezésére. A méhészkedést, a háború utáni nehéz évek általános gondjain túl, nem érintette olyan mélyrehatóan a kollektivizálás, mint a mezőgazdaság többi ágát, de a szervezeti formák itt is megváltoztak. A régi méhészegyesületek szerepét a helyi földművesszövetkezetek méhészeti szakcsoportjai igyekeztek átvenni, és ezek mellett egyre több nagyüzemi méhészetet hoztak létre termelőszövetkezetekben, állami és tangazdaságokban. Az 1954-ben és 1955-ben megrendezett méhészeti kiállítások tematikus rendszerben, tablókon mutatták be az előző év méhészeti statisztikáit, a méhészet mezőgazdasági hasznát, az állami gazdaságok és szövetkezetek által elért eredményeket és térképekkel szemléltették a nyúlós költésrothadás elterjedését. A jellegzetes - lépsejteket utánzó, sárga homlokzatú - pavilonban, illetve körülötte állították ki a kaptárakat és pörgetőket. A már évek óta általánosan használt és elfogadott kaptárak kisebb módosításokkal szerepeltek. A deszkahiány miatt - mint az első világháború után - újra előtérbe kerültek a szalmakaptárak. A gödöllői Méhtenyésztési Osztály az anyanevelés teljes menetét szemléltető preparátumokat, gödöllői anyapároztatókat és nyúlós költésrothadásos fiasításmintát állított ki. Ez utóbbi minta bemutatása is jelezte, hogy a méhegészségügy jelentősége együtt nőtt a vándoroltatásos méhészkedés terjedésével. Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalat üveges mézet és különböző méhészeti eszközöket állított ki. A SZÖVOSZ pavilonban vásárolni is lehetett. Az 1955-ös kiállításon első díjat kapott (és 300 Ft-ot) Bozsik Imre, tápiószentmártoni méhész kaptárhordozó szerkezetéért, valamint Ptacsek Jenő, mohácsi méhész dönthető viaszsajtójáért. Második díjat (és 200 Ft-ot) nyert Gál Gyula, tiszaburai méhész fűthető hatójáért, sejtnyitó késééit és hálóbeolvasztó pákájáért és Konkoly Jenő, debreceni méhész kijáróra kapcsolható itatójáért. Ezen a kiállításon szerepelt a Nagy István, békéscsabai csoportelnök által szerkesztett, a gépkocsira történő felrakodás megkönnyítésére készült kaptáremelő daru. 1956-ban, a Bécsben megtartott 16. nemzetközi méhészeti kiállításon még nem, de a kongresszuson már a magyar méhészek is részt vettek. Itt jelentették be csatlakozásukat az „Apimondia" nevű, nemzetközi szervezethez, amely a kongresszusok közötti időben volt hivatva a méhészek közötti kapcsolat tartására. A 63., 64. és 65. országos mezőgazdasági kiállításokon (1959, 1962, 1964), hasonlóan az előzőekhez a vándorlás volt a központi téma. (1959-ben egy horganyzott lemezből készített vándorház kapott II. díjat, 1962-ben a nagyüzemi