Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - SZÉKELYHIDY IVÁN: Halászati kiállítások

Az 1911-es tenyészhal-kiállításnak a Magyar Mezőgazdasági Múzeum adott helyet. A megnyitás 1911. október 5-én volt. A résztvevők szép száma eleve biztosította, hogy a kiállítás teljes képet adjon a hazai halászatról. Élő anyagként kerültek bemutatásra a hegyes vidék tiszta patakjai, tavai nemes lakói, a különféle pisztrángok. 11 tógazdaság mutatta be a síkvidéki, melegebb vizeinkben tenyésző, legjelentősebb piaci halunkat, a pontyot. Komoly mennyiségben állítottak ki a ponty mellett tenyésző járulékhalakból is. A ragadozó halak közül a fogassüllőt és harcsát láthatta a nagyközönség. A bírálatnál a következő fő szempontok játszottak szerepet, különválasztva a pontyos és a pisztrángos tógazdaságokat. Az első esetben a külső forma, a gyors növekedés jellegei, az ugyanazon évjáratú egyedek egyenletessége, a különböző évjáratú egyedek egymáshoz viszonyított arányos nagysága, a keresztezések eredményessége, a járulékhalak okszerűsége és minősége volt a meghatározó. A pisztrángos tógazdaságoknál az erőteljesen fejlett külső forma, a fajok változatossága döntött. Az első világháború utáni országos kiállítások közül a Kaposváron 1929. augusztus 24-én megnyitott kiállítás volt a legjelentősebb. Hazai haltenyésztésünk igen hosszú idő után képviseltette magát a nyilvánosság előtt. Nemcsak a nagyközönség, hanem a szakember is hosszú évek óta ez alkalommal láthatta először együtt a magyar halászat és haltenyésztés különféle és különböző helyekről származó eleven anyagát. A halászati kiállítás felhívta a figyelmet egyre fejlődő pontytenyésztésünkre. Nevezetesen arra, hogy az utolsó két évtizedben a tenyészhalak céltudatos kiválogatása következtében olyan magyar nemes pontyfajták alakultak ki, melyeknek - rendkívül gyors növekedőképességük mellett - jellegzetes formabeli sajátosságaik vannak. 1930-ban a kiállítás rendezését az Országos Halászati Felügyelőség, az Országos Halászati Egyesület és a M.Kir. Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomás vállalta. A kiállítás ezúttal is főleg a hazai pontytenyésztéssel foglalkozott. A tógazdasági járulékhalak közül a süllő és a harcsa szerepelt igen szép példányokkal a bemutatón. Az 193l-es kiállításon a vizek nagy rablói, a mázsás harcsák mellett szerepelt az Al-Duna hatalmas vizája és tokja, valamint a Balaton világszerte ismert hófehér húsú fogasa. Bemutatásra került a modern tógazdaságok tömeghala, az évtizedek alatt kitenyésztett nemes gyors növekedésű ponty, melynek egyedeit egy-két- és háromnyaras korukban mutatták be. 1932- ben a súlyos gazdasági válság ellenére a magyar mezőgazdaság ez év folyamán is megtartotta szokásos seregszemléjét. Az egyéb termelési ágakhoz viszonyítva a halászati kiállítók számának csökkenése volt tapasztalható. Csupán a Balaton szép pontyai és süllői, valamint a Barta Lipótné budapesti halkereskedő akváriumaiban bemutatott kecsege, süllő, angolna, máma képviselték a nyílt vizek halászatát. A tógazdasági termelés dinamikus fejlődését Corchus Dezső és Zoltán, és a Magyar Tógazdaságok Rt. érzékeltette. 1933- ban, Szegeden igen szépszámú közönség tekintette meg a látványos és egyben oktató jellegű kiállítást. Láthatóak voltak a Tisza alsó szakaszának halai, meglehetősen nagy fajszámban (30 faj). A halászati pavilon az 1939. évi kiállításon