Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - VERESS LÁSZLÓ: Juhkiállítások (lektor: Tóth Imre)

Juhkiállítások Veress László 1914 előtt A

hagyományos Kárpát-medencei juhfajták nemesítése akkor vált elkerülhetetlenné, amikor a XIX. század elején a finomgyapjú iránt erősen megnőttek az ipar igényei. Ettől kezdve vált mind erőteljesebbé az a törekvés, hogy különféle módon hozzájáruljanak az új fajták meghonosításához, elterjesztéséhez, önálló magyar fajták kialakításához. Ez a tendencia vezetett az első kiállítások és vásárok megrendezéséhez is. Az ország legjobb merinó juhászatai - a gróf Hunyady család űrményi, a gróf Károlyi család tótmegyeri és mágócsi, a gróf Pálffy család szomolányi, a Skublics család zalaszentmihályi, (bebespusztai) és a Schaumburg-Lippe hercegség verőcei és dárdai tenyészetei már az 1873. évi bécsi kiállításon is nagy elismerést arattak. Az első, 1881. évi kiállításon 24 tenyésztő 342 kost és 44 anyajuhot mutatott be, ezek döntő többsége - 74%-a - a merinó fajtacsoporthoz tartozott. A merinók 59%-a a posztógyapjasokból került ki. A bemutatott juhok 14,5%-a a többnyire Angliából behozott húsfajtákhoz tartozott, 11,7% pedig egyéb fajtába volt sorolható. Ezek többnyire a parlagi fajták merinóval, vagy húsjuhokkal végzett keresztezéséből származtak. Az első időszak (1881-89) két kiemelkedő kiállítása közül az elsőt 1885-ben rendezték. Ennek méretét és nemzetközi jellegét három - abban az időben rendezett - kiállítással összevetve lehet igazán méltányolni. (Az 1863-as és 1883-as hamburgi kiállításon 1766, illetve 1192 juhot, az 1873-ban rendezett bécsi kiállításon 1504 juhot mutattak be.) Az 1885. évi budapesti kiállításra 160 kiállító 2084 juhot, további 38 szállító 981 különböző korú és fajtájú hízó ürüt és bárányt mutatott be. Nagy nemzetközi érdeklődésre utal, hogy az Osztrák-Magyar Monarchián kívül Oroszország, Németország és Anglia is - összesen 38 külföldi résztvevő - vállalta a megmérettetést. E népes állományt 5 csoportban bírálták, a legjobbaknak díszoklevelet, valamint 400-tól 100 francia frankig terjedő jutalmat, bronzérmeket és elismerő okleveleket osztottak. A posztógyapjasok között gróf Károlyi Alajos tótmegyeri juhászata kapta a díszoklevelet, majd a gróf Hunyady-féle ürményi és gróf Brunswick martonvásári juhászata következett. Külön díjazták a külföldieket: Gadegast Róbert (Szászország) thaloschatzi és gróf Thun-Herberstein (Csehország) peruci juhait. A francia szövetgyapjasok közül Steiger Ottó leutewitzi (szászországi) juhai kapták a díszoklevelet. Nathusius Johann hundisburgi (porosz) földbirtokos (Hermann Nathusius hallei professzor fia) juhai kapták a 400 frankos, Richter Henrik basewitzi (szászországi) kosa kapta a 200 frankos jutalmat. A hazai fésűsgyapjasoknak járó díszoklevelet egy, a verőcei Schaumburg-Lippe hercegség juhászatából, a 400 frankos jutalmat Königswärter Mór csabacsüdi tenyészetéből származó, a 200 frankos díjat Györgyey Illés tápiógyörgyei juhászatából származó kosnak ítélték. A húsjuhok csoportjában lincoln, cotswold, border leicester, south down, hampshire down, sőt rajnai juh is szerepelt, a pénzdíjakat csak külföldi kiállítóknak ítélték. A cotswold fajtát a merinó nemesítésére is alkalmasnak tartották. Az Oxfordshire fajta adta a legtömegesebb vágóürüket. Az egyéb juhok csoportjában díszoklevelet gróf Károlyi Alajos cotswold x posztógyapjas keresztezett csoportja érdemelte ki. Pénzdíjat nyertek az eszéki Pfeiffer testvérek racka x merinó Tarrisch Kajetan füssi (Bars megye) merinó x Oxfordshire és Szandtner Gusztáv ürményi bérlő merinó x cotswold keresztezett tenyészjuhai. E kiállításon Lescinsky, a lengyel juhtenyésztő egyesületi titkár már az új francia húsmerinót is bemutatta. Nagy feltűnést keltettek a kassai tanintézet részére Rodiczky által vásárolt fríz juhok is.