Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FEKETE LAJOS: Sertéstenyésztési kiállítások (lektor: Kovács József)

jain egyértelműen, hogy „a nyugoti fajták tenyésztése indokolttá válik", hiszen „Németország főkiviteli piaczunkká vált", ahol "a mi túlságosan zsíros húsú(!) sertésünk" már veszít népszerűségéből. "Belföldi fogyasztásra azonban, kivált a részünkre szükséges zsír miatt hazai kondor sertésünk pótolhatatlan", különben is "Magyarországban a sertést ... nagyban nyájban tenyésztik és ezért prosperálnak kevéssé a külföldi fajták, melyek inkább istállóhoz vannak szokva". Ezen a vásáron találkozunk először azzal a hírrel, hogy "O fensége József főherceg kisjenői nyájából 7 kan és 7 koca lett kiállítva", amelyek "igen jó alkotású állatok voltak". A kiállított sertések száma 242 volt, ebből hazai kondor 138, poland-china 63, angol pedig 41. Ezek közül néhány kollekció keresztezett (mangalica x york; mangalica x poland-china) sertésekből állt. A beszámolók hiányolják a berkshire, a tamworth jelenlétét és a szalontaiét is. A következő évi kiállításra "a hússertés még mindig kevés van bejelentve, jeléül, hogy a tenyésztés ezen iránya hazánkban csak nagyon lassan terjed". A mangalica az 1894-es kiállításon szerepelt - nem kielégítő módon: "E nagy fontossággal bíró állatunk summájában szívesen konstatálnánk haladást,... de még szívesebben állapítanánk meg előmenetelt a minőségben ...". Ezen a kiállításon jelentős számban keresztezett állatok is szerepeltek. Az 1895. évi 12. tenyészállatvásáron a sertéskiállítók részvétele még mérsékeltebb volt, pedig a rendező bizottságban olyan nevekkel találkozunk mint Tormay Béla, Hutyra Ferenc, Monostori Károly, Rátz István. Az összesen 11 kiállító által bemutatott fajták a "hazai kondor, poland-china, yorkshire, mecklenburgi és keresztezettek voltak". Kevésen múlott, hogy az 1896-i jubiláris kiállítás - a sertések számára - nem maradt el. Amíg ugyanis a többi állatfaj reprezentatív bemutatásának az év tavaszán nem volt akadálya, addig - az országos méretű sertésvész miatt — az is bizonytalan volt, hogy a sertéskiállítás egyáltalán megtartható-e. Végül is megtartották, de ősszel - Kőbányán. A nagyszabású "tárlaton" 68 kiállító vett részt, közülük 48-an szőke, nyolcan fekete kondor, öten angol sertést mutattak be. A többi kiállító "egyéb" fajtával és keresztezettekkel szerepelt. Az uradalmak mellett a kiállítók között található a mezőhegyesi és a kisbéri magyar királyi ménesbirtok, mely utóbbi "az igazinál jobb" szalontai sertéseket mutatott be. A kassai magyar királyi felsőbb gazdasági tanintézet berkshire sertésekkel szerepelt sikerrel (vö.: a Felvidék "lengyel" sertéseire támaszkodó kassai hentesipar). Nemcsak millenniumi attrakció volt, de szakmai körökben is nagy elismerést aratott a hízott sertések kiállítása. 33 résztvevő egy-egy kihizlalt falkája került összehasonlításra, ami valóban nem lehetett megszokott még látványnak sem. A falkalétszám 100-300 db, az indulósúly 50-75 kg volt. A hizlalás 5-6 hónapig tartott, amely idő alatt a falkák 21,719,1 "darapercentet csináltak". 1897-től az első világháborúig - az 1911. évet kivéve - minden évben volt tenyészállatvásár, bár ezt az időszakot - különösen a kezdetén - érzékenyen sújtotta a sertésvész. A millennium utáni első - sorrendben a 14. - kiállítás meglehetősen gyenge volt, csupán hazai kondorsertéseket állíttottak ki. A következő évben is csak 7 sertéskiállítóról számolnak be. Ez az év másról nevezetes: "a magyar mangalicza(!) jövedelmezőségét" először teszi kérdésessé a Köztelekben Kovácsy Béla a nyugati fajtákhoz - kiemelten a berkshire-hez(í) - viszonyítva, Linsky József pedig "saját tapasztalatai alapján teljes jóhiszeműséggel ajánlja a tiszta vérben való yorkshire-tenyésztést". A 17. tenyészállatvásáron már látszanak a fellendülés jelei. A kiállított 167 sertés kétszerese az előző évinek. A további években a kiállított sertések száma ismét esett, a hússertések száma viszont relatíve gyarapodott. Kovácsy a polandchina "divatját" lassan lejártnak tekinti. 1904-ben a sertések elbírálása szakszerűbbé vált - talán annak hatására, hogy a bizottságban már ilyen nevek találhatók: Cselkó István, Dorner Béla, Pfeiffer Mátyás, Schwarz Lajos, Wertheimstein Alfréd. A közlemény szerint "a bírálóbizottság minden tagja önállóan dolgozik és állapítja meg az értékszámokat. Ezek átlaga azonos a bizottság ítéletével". Előny, ha a sertés törzskönyvezett. Az 1905. évi, 22. kiállításról olvasható, hogy a felhajtott sertések létszáma tetemesen növekszik, de előtérben még mindig a mangalica áll. A következő évben pl. a kiállított kondorszőrű sertések 66%-a kelt el 166 korona, a hússertéseknek csak 29%-a 145 korona átlagáron. A 24. kiállításra már 23 tenyésztő vitt fel sertéseket. A kommentárból rendkívül érdekesnek találom a következőt: "A külföldi sertések csoportjában ezúttal a jorkshire dominált, míg a fekete-tarka berk-