Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - ERNST JÓZSEF - PATAKI BALÁZS - SZŐLLŐSY GÁBOR: Lótenyésztési kiállítások (lektor: Bodó Imre)

favorizálták. A köztenyésztésben mindössze egy általános nemesítési folyamatot lehetett észlelni, amelyben a főszerepet az arabok, a könnyebb félvérek (kisbéri) és a gidránok játszották. A nehezebb mezőhegyesi félvér és a nóniusz csak foltokban jelentkezett (Előszállás és Torontál megye). A legjobb eredményeket az ekkor már hagyományos lótenyésztő megyék (Békés, Csongrád, Fejér, Torontál) tenyésztői érték el. A kiállítás érdekessége volt a nyugat-dunántúli uradalmak által bemutatott 48 nóri típusú hidegvérű ló. A legfeltűnőbb és talán a legnagyobb sikert aratott csoport a 21 vármegye és Hódmezővásárhely által kiállított 353, illetve 32 ló volt. A lovakat állami támogatással hozták a kiállításra. A hódmezővásárhelyi lovak egy kiállítási szenzációval is szolgáltak: ezeket a magánménesek osztályaiban bírálták el, ahol egy II. pénzdíjat és 13 bronzérmet nyertek. Az értékelésből kitűnik, hogy egyedileg jó lovak álltak az istállókban, de egy-egy megye meglehetősen változatos képet nyújtott. Tájfajtákról nem lehetett szó, de ennek csírái már megmutatkoztak az egy-egy megyében szigetszerűen jelentkező települések (Hódmezővásárhely, a torontáli Franzfeld, Fejér megyei Soponya) lovaiban. Az 1885. évi kiállítás nemzetközi méretekkel vetekedő lótenyésztési bemutatójának jó nemzetközi visszhangja volt, s hatásának tudták be, hogy a következő 4 hónap alatt 13.000 lovat adtak el külföldre. Alig múlt el tíz esztendő, a minden addigi méretet meghaladó ezredévi kiállításon két bemutatóra, és egy felvonulásra kellett készülni. A sort az 1896. május 6-12. közötti luxusló-kiállítás nyitotta meg. A bemutatót hatszáz lóra tervezték, végezetül is ezer ló került az istállókba. A vásárra főleg a magánménesek négyes- és kettesfogatait, hintós- és hátaslovait várták. A teljesség érdekében kivételesen az állami ménesek behajtott és eladásra szánt fogatai is részt vettek. Újszerű volt a kiállításon, hogy az állami ménesek bemutatták, milyen hatásuk van az általuk tenyésztett fajtáknak a köztenyésztésben. A ménesek egy-egy körzetben lovakat vásároltak, amelyeket kettes- és négyesfogatokban mutattak be - igen nagy sikerrel. A magánménesekből az ismert Dőry-féle félvérfogatok, valamint a Jankovich- és Majláth-féle lipicai lovak tűntek ki. A luxusló-kiállítást követően, június 5-én nyílott meg a méreteiben az előzőhöz hasonló millenniumi tenyészló-kiállítás. Mintegy ötven magánménes állított ki. Az állami ménesek kancáik mellett 30 országos fedezőmént - nóniusz, gidrán, mezőhegyesi és kisbéri félvér, bábolnai arab, lipicai - mutattak be. A kiállítás legérdekesebb része a kistenyésztők által bemutatott négyszáz ló volt. A kiállításon már a tájfajta tenyésztés kezdeményezései jelentkeztek. Ennek első szervezett bemutatkozása a D' Orsay Olivér által 1892-ben megalakított Mezőhegyes-vidéki tájfajta lótenyésztő szövetkezet 12 első generációs nóniusz és mezőhegyesi félvér apaságú kancája volt. Hasonló volt a már régebbről ismert hódmezővásárhelyi csoport, de ezt a szándékot jelezték a szabadkai tenyésztők, valamint Debrecen város nóniusz ménekkel megújított ménesének képviselői is. Az ezredévi kiállítást követően, 1897-ben az OMGE országos mezőgazdasági kiállítások rendezését határozta el. Két ilyen rendezvény volt: az első Szegeden, 1899-ben, a második Pozsonyban, 1902-ben. A városok fekvése miatt az élőállat bemutatókon a regionális jelleg tükröződött. Szegeden 398 ló szerepelt a katalógusban, zömük Bács-Bodrog, Békés, Csanád, Csongrád, Temes és Torontál megyékből származott, míg a legtávolabbiak Debrecenből érkeztek. A három évvel későbbi pozsonyi kiállításon a felvezetett 237 ló általánosabb képet mutatott. A kiállítás érdekessége volt az a 29 hidegvérű ló, amelyek már a nyugati határvidék nemesített tájfajtáját képviselték. Hosszabb szünet után újabb országos kiállításra az 1909-ben Budapesten tartott nemzetközi tejgazdasági kongresszus adott alkalmat. A monstre (1643 szarvasmarha) bemutatón mindössze 114 lovat vezettek elő, amelyek között a hidegvérűek jelentős arányban (74 ló) szerepeltek. A hidegvérű tenyésztést támogató központi, budapesti első rendezvényre 1913-ban került sor. Falusházy Lajos fővárosi tanácsnoknak kezdeményezésére a Tattersall és a lóvásártelep igazgatósága a földművelésügyi minisztérium és az OMGE támogatásával 1913. február 22-26. között megtartotta az I. Igásló-kiállítást és Vásárt. A kiállításon 216, főleg hidegvérű lovat (voltak nóniuszok is) vezettek fel. Az elbírálás két osztályban történt: külön bírálták a hidegvérű tenyészlovakat és külön a használati lovakat. Ez utóbbiaknak vonóerővizsgát is kellett tenniük. Ugyanez év szeptemberében megtartották a II. , majd 1914-ben a III. Igásló-kiállítást. A kezdeményezés folytatását a háború szakította félbe.