Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Előszó

ötetünk a magyarországi mezőgazdasági kiállítások és vásárok történetét kívánja bemutatni az érdeklődő olvasónak. Nem monografikus formában, tehát minden részletre kiterjedően, hanem JL N^egy tanulmánykötet keretében. Az egyes tanulmányok szakmai keretek között tárgyalják a kiállításokat, mutatják be azokat. Kiegészítésként, az olvasót mindarról tájékoztatandó, amire szüksége lehet, olyan írások is csatlakoznak tanulmányainkhoz, amelyek a magyar mezőgazdaság egészének fejlődését, annak szakaszait, fontosabb állomásait vázolják. Ha átnézik kötetünk tematikáját, olvasóink azonnal látják, hogy szó sincs tehát teljességről, de minden fontosabb vetületét a mezőgazdasági kiállításoknak igyekeztünk megismertetni az érdeklődővel. A mezőgazdasági kiállítások és vásárok sajátos műfajt képviselnek. A vásárokból, azok legkülönfélébb formáiból nőttek ki, bár nem a kereskedelmi forgalmon volt a hangsúly. Ezek a kiállítások a vásár formáját, lehetőségeit használták fel ahhoz, hogy valódi céljukat sikeresen képviselhessék: a mezőgazdasági termelők tájékoztatását az újdonságokról, az új növényfajokról és fajtákról, az új állatfajták előnyeiről és hátrányairól, tartásuk sajátosságairól, új termelő eszközökről (és természetesen gépekről), azok gazdaságosságáról stb. Kezdetben csak egy-egy állatfaj, vagy az azokból nyerhető termékek, esetleg a kertészet, vagy a növénytermesztés valamelyik ágazata köré szövődő kiállításokról, azaz bemutatókról volt csupán szó, idővel egy egész ágazat, majd az egész mezőgazdaság áttekintését tették lehetővé a kiállítások. így történt ez természetesen Magyarországon is. Jellegükből következően a mezőgazdasági kiállítások és vásárok sohasem tükrözték az adott időszak mezőgazdaságának, egyes ágazatainak a valódi helyzetét, hiszen nem ez volt a céljuk. Azért születtek, hogy javítsanak a kor mezőgazdasági termelésének színvonalán, hogy azokat, akik megtehették, új, a korábbinál valamilyen szempontból jobb, értékesebb fajták termelésére buzdítsák, hogy megismertessék a széles gazdaközönséget, kezdetben csak a birtokosokat, később már a módosabb parasztokat, majd a modern időkben már minden termelőt az újdonságokkal, s ennek a megismertetési tevékenységnek a segítségével járuljanak hozzá a mezőgazdaság modernizálódásához, gazdaságosabbá tételéhez. Éppen azért, mert félrevezető lett volna a kiállítások és vásárok alapján megítélni az egyes korszakok mezőgazdasági termelésének átlagos színvonalát, volt szükség olyan tanulmány közlésére is, amelyik áttekintést nyújt a korok mezőgazdasági termeléséről. Ezt ez az összefoglalás az 1945-ig terjedő időszakról tette meg. Közlünk egy másik írást is, amelyik - alkalmazkodva az 1945-1989 közötti évtizedek sajátosságaihoz - azt mutatja be, milyen volt a magyar mezőgazdaságról az állam (vagyis adott esetben az uralkodó párt) által sugallt kép, az a kép, amelyet a széles érdeklődő közönség számára kívántak kialakítani, azaz milyen mezőgazdaságot mutatott be a korszak hivatalos agrárpolitikája az egyes kiállítások keretében. Ezt a munkát ma könnyebb volt elkészíttetni, mint az egész korszak agrárfejlődésének reális, árnyalt képét. Manapság hajlamosak vagyunk átesni a ló túlsó oldalára, s elítélni mindazt, ami 1989 előtt született. A mezőgazdaság esetében ennek sok körülmény kedvez. Vitathatatlan, hogy az 1956 előtti agrárpolitika a mezőgazdaság lefölözését, a parasztság kizsarolását valósította meg, s az is vitathatat-