Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
6. A birtokváltozások mintázatai (1850-1918) Esettanulmányok
Tegyük hozzá, hogy Somogybán, de általában a dél-dunántúli vármegyékben is, az ilyen méretű nagybirtokok egyáltalán nem voltak ritkák. Hohenlohe herceg birtokánál lényegesen nagyobb latifundiummal rendelkeztek Somogybán az Esterházyak, a Hunyadyak, a Festeticsek stb.562 Hogy nem egy véletlenszerű vételről van szó, azt az is mutatja, hogy egymással szomszédos birtokokat vásárolt, vagyis egybefüggő vadászbirodalmat akart kiépíteni. Minderre az adottságok megvoltak. Mind az öt falu igen nagy határú település volt, együttes kiterjedésük 37 291 holdat tett ki; ugyanakkor mindegyik faluban hatalmas erdők terültek el (a 11 697 holdas Szentán például 8530 hold erdő volt), összesen 19 659 hold méretben, vagyis a terület 53%-a erdő volt.563 Ezeknek az erdőknek vette meg a nagy részét a herceg, az összevásárolt uradalmában az erdők aránya mintegy 65%-ot tett ki. Adataink alapján úgy kalkulálhatunk, hogy ezer holdanként körülbelül 900 000-1 000 000 koronát költött a földekre, vagyis összesen körülbelül 19-20 millió koronáért jutott a Somogy megyei földjeihez. Feltehetjük a kérdést, hogy az eladók miért váltak meg a földjeiktől? Valószínűleg a Somogy megyében birtokos arisztokrácia felhalmozott adósságai, valamint a viszonylag magas vételi ár jelenthette a fő okot. Vásárlói oldalról nézve azt mondhatjuk, hogy Hohenlohe ugyan gazdag ember volt, de egy 20 millió koronás vásárlás még az ő pénztárcáját is megviselte, ezért kénytelen volt a javorinai uradalmából egyes darabokat eladni, hogy anyagi helyzetét stabilizálni tudja.564 A birtokvásárlások után gyors tempóban kiépítették az uradalmi rendszert. Itt kétirányú tevékenységről van szó. Egyrészt az erdőkből - javorinai mintára - vadászparadicsomot alakítottak ki. A birtokközpontot a Somogyszobhoz tartozó, tőle nyugatra, az erdőben található Kaszópusztára helyezték át, ami sokkal jobb volt a hercegnek, mintha a nagy falu közepén kellett volna élnie. Kaszó az évek során egyre inkább igazgatási központtá vált. A birtokon az Esztergomi Főkáptalan korábbi személyzetét (gazdatiszteket, cselédeket stb.) tovább alkalmazták, ugyanakkor Gyuricza Miklóst, a Főkáptalan kiskomáromi uradalmának segédtisztjét a herceg kinevezte uradalmi intézőnek.565 Másrészt pedig Javorináról és más birtokokról is nagy számban telepítettek át munkásokat, dolgozókat. A kaszói uradalom élére a javorinai jószágigazgatót, majd utána fiát, ifj. Kégel Árpád mezőgazdasági mérnököt helyezték.566 Mivel a közvéleményben negatív felhangja volt a régi dolgozók elbocsátásának, a vásárlás után törődtek azzal is, hogy csak magyar emberekből álljon a tisztikar. Ennek bizonyítására 1913 elején a herceg egyenes utasítására a 562 Lásd például Gazdacímtár (1911) adatait. 563 Mezőgazdasági statisztika (1895): 168-174. 564 Nagy-Nagy (2004): 28. 565 Esztergom, 1912. augusztus 4. (17. évfolyam, 34. szám.) 566 Evangélikus Őrálló, 1911. (7. évfolyam) 8. szám. 124
