Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

5. Birtokforgalmi változások a kapitalizmus kialakulásának idején (1850-1918)

15. kép: A Tallián család kastélya Osztopánban

det szerezni.436 1865-ben Inkey László visszaszerezte az 1834-ben elveszített Miháldit, s azt az iharosberényi uradalomhoz kapcsolták.437 Miháldi 1906-ban még egyszer tulajdonost váltott, de ekkor már famílián belül: az özvegy (szül. Bittó Ágnes) adta tovább a földet egy másik Inkeynek; tőlük pedig Szájbély László vette meg 1912-ben.438 Az ilyen esetek, amelyekhez hasonlóval többször is találkoztunk, általában arról szólnak, hogy a família ragaszkodik az ősi földhöz, s az özvegyet arra sarkallják, hogy mondjon le az örökségről. A Bács, Baranya és Somogy megyében is érdekelt Siskovits család is növelte földjeit: az 1850-es években megszerezték a Niczkyektől Gödrekeresztúrt.439 A Somssich família fiatalabb grófi ágán a két testvér, József és Imre együtt vette meg Odescalchi Arthur bolhási birtokát.440

Jelentős középbirtokosi vásárlás volt a Véssey Sándor által 1872-ben gróf Széchényi Tódortól megvett 3426 holdas Szőcsény-puszta és Fehérzsitfa; a vételár csaknem 500 000 forintra rúgott.441 A tulajdonos, Véssey Sándor 1880-1900 között a Főrendiház tagja volt, akinek kezében birtok valóságos mintagazdasággá vált. Gazdasági és üzemrendszere négyestől hetesig ter-436 Reiszig (1914): 104.; illetve http://lengyeltotikepekben.mindenkilapja.hu/html/2509 2028/render

437 Kiss (2009): 355.

438 Reiszig (1914): 109-110.

439 Reiszig (1914): 96.

440 Véssey (1944): 231.

441 Véssey Sándorról lásd: Evangélikus Őrálló, 1909. június 17.

97