Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
Bevezetés
Bevezetés Tanulmányunk a 19. századi dél-dunántúli uradalmakkal, a földbirtokosokkal és a nemesi birtokforgalommal foglalkozik. Olyan régi állítások valóságtartalmát vizsgáljuk meg, amelyek sokáig meghatározták a 18-19. századi földbirtoklásra vonatkozó nézeteket. Fontosabb kérdéseink közé tartozik, hogy ha az 1848 előtti korszakban a nemesi birtokforgalom az ősiségi jog érvényesülése miatt nem volt lehetséges, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis gazdát cseréltek hatalmas méretű uradalmak is? Az 1850-1860-as évek időszakát is sokan úgy tekintették, mint az új viszonyokhoz való nemesi alkalmazkodásképtelenség korát, s ebből következően a gyors nemesi birtokvesztés időszakát. Szintén fontos kérdés a dualizmus korszakának csökkenő nagybirtokosi befolyása, amely mögött sokszor az eladósodás és a földvesztés áll. Mivel kutatásaink során ezekkel ellentétes eseteket láttunk, érdemesnek tűnt alapos vizsgálat tárgyává tenni a fenti kérdéseket, rámutatva, hogy egy adott térségben kik és hogyan váltak birtokeladóvá és -vásárlóvá, s a háború előtti időre kikből állt össze egy új földbirtokos réteg. A lehetséges válaszokat az általunk jobban ismert Somogy megye és más dél-dunántúli területek uradalmainak tulajdonosi változásaival próbáljuk megadni. Ehhez persze el kell mondanunk, hogy Somogy a történeti Magyarország átlagosnál jóval nagyobb kiterjedésű megyéje volt. A 19. század első felében a maihoz képest még a megyéhez tartozott az 1950-ben elcsatolt Szigetvári járás, valamint a Nagykanizsa melletti három falu, illetve délen Felsőszentmárton. A birtokváltozásokat vizsgálva természetesen nem gondoljuk azt, hogy e terület tulajdonváltozásaiból az egész országra kiterjedő általánosítások vonhatók le, mégis ott marad azonban a kutatóban a felvetés, miszerint ha a térségben volt jelentős mértékű nemesi birtokforgalom, akkor más, akár jóval nagyobb méretű megyékben miért ne lehetett volna? írásunk során Somogy megyén kívül persze figyelemmel voltunk az általunk sok évtizede kutatott egyéb dél-dunántúli területekre is. Korábbi írásainkban foglalkoztunk már Zala, Baranya, Vas és több szlavóniai megye uradalmi változásaival is, vagyis a Somogyra vonatkozó kutatási eredményeink más megyék folyamatainak ismeretében megerősítést nyerhetnek, avagy elvetésre kerülhetnek. Tanulmányunk a birtokosváltozásokra próbál fényt deríteni. Arra leszünk kíváncsiak, hogy a közép- és nagybirtokok milyen változáson mentek át, s ezt a tulajdonosi változások hogyan motiválták. Szándékosan nem foglalkoztunk a birtokeladások pénzügyi jellemzőivel, a vagyon és a jövedelem kérdéseivel, hiszen az egy másik téma, s másfajta módszertant is kívánna, s nagyon megha-7
