Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
4. A polgári földtulajdon kialakulása a 19. század közepén
A földbirtoklás jogi kérdéseinek végső rendezése Az 1850-es évek világgazdasági konjunktúrája során az ipari és a mezőgazdasági árak lassan, de folyamatosan emelkedtek. Bármelyik nyugat-európai országot vizsgáljuk is, azt láthatjuk, hogy a piac egyre nagyobb teret nyert: folyamatosan növekedett azon termékek mennyisége, amelyek most már a kereslet-kínálat törvénye szerint cseréltek gazdát. Magyarország természeten nem rendelkezett olyan értékesítési lehetőségekkel, mint a hatalmas gyarmatokkal bíró nyugati országok, ám volt egy már régóta létező és egyre jobban működő birodalmi piaca, amely tálcán kínálta az agrár- és ipari munkamegosztás elmélyítését. Az 1840-es évek elején Friedrich List munkája révén megszületett ennek a modellnek a gazdaságfilozófiája,349 amelyre építve Kübeck gazdasági miniszter próbálkozott is a gazdasági integrálással, ám a politikai körülmények nem kedveztek az egységesítő törekvéseknek.350 1849 után azonban hirtelen megváltoztak a politikai-katonai viszonyok, most már nem kellett a bécsi kormánynak tartania jelentősebb magyar ellenállástól, következésképpen fel lehetett melegíteni a régi Kübeck-féle elképzeléseket. Magyarország az 1850-es években a népesség 80-85%-a még mindig a mezőgazdaságból élt, vagyis a földdel való rendelkezés a társadalom többségének létét meghatározta. Az 1848. évi törvényekkel alapjaiban létre is jött a polgári földtulajdon, ám sem idő, sem politikai lehetőség nem adódott a törvény részleteinek kidolgozására, vagyis nem sikerült mindent szabályozni. Nem rendezték az 1848-as törvények az erdő- és legelőhasználat kérdését, a földek elkülönítésének és tagosításának folyamatát, a kontraktualisták földbirtoklását, de problémák voltak a szeptemberi szőlődézsma eltörlésének értelmezésével is. Nem véletlen, hogy az abszolutisztikus kormányzat igen nagy energiát fordított e kérdések megoldására. Az 1850-es évek elején egyre-másra születtek azok a rendeletek, amelyek részletesen szabályozták a magyarországi földbirtoklás kérdéseit. Természetesen a magánjogi szerződésnek tekinthető földbirtoklási kérdésekbe való állami beavatkozás politikája nemcsak társadalmi és mezőgazdasági kérdés, hiszen érintette az adóbevételeket és ezen keresztül a jövedelmi rendszert, a polgár és polgár közötti kapcsolatokat, az igazságszolgáltatást, a nagypolitikát stb. E rendelkezések lényeges eleme volt az adókivetés alapjául szolgáló ideiglenes földadókataszter elkészítésének megindítása. Az erről szóló rendeletet 1849 októberében adták ki. A végrehajtás során a földkönyvek révén a gazdaság- és társadalomtörténet igen becses forrásai jöttek létre, hiszen az egyes településeken a földmérők minden egyes négyszögöl földet összeírtak, ahol lehetett nevesítettek, amiből az 1850-es évek elejének időszakára kitűnő képet lehet kapni a földtulajdon terjedelméről, a parcellák számáról és méretéről, 349 Kövér (1982): 15. 350 Kaposi (2002/a): 157-158. 77
