Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok

Viktor lett. Az 1860. évi, a két testvér közötti divisio értelmében közös tulajdonban maradt a pécsi ház és a kert, a lámpásvölgyi szénbánya, illetve a szigetvári házak, földek és az ottani egyéb ingatlanok. Béla kapta meg a németladi és a pellérdi, Leontine pedig a szentmihályfai uradalmat. Az adósságok kiegyenlítése végett el kellett adni a kisteleki uradalmat és a nagyatádi örökséget, aminek 1856-ban már lejárt a zálogjoga.331 Ezzel azonban még nem ért véget a folyamat, mivel Wenckheim-Czindery Béla, aki szinte állandóan Párizsban élt, hamar nyakára hágott örökségének, így annak újraosztását kellett kezdeményezni. Az 1868. évi egyezség szerint Béla adósságainak törlesztése miatt eladták a németladi uradalmat gróf Hoyos Miksának;332 a pellérdi uradalmat a Bécsben élő Krebs Antal Ignác nagykereskedőnek,333 a szigetvári birtokrészt pedig sógora, gróf Andrássy Aladár vásárolta meg. A pécsi Fő téri Czindery-házat a város, majd a Pécsi Takarékpénztár vette meg 1869-ben 40 000 forintért.334 A vagyonrészek eladásával a másfél századon keresztül egyben tartott birtokok és városi ingatlanok teljesen feldarabolódtak és más birtokosokhoz kerültek.

331 Uo.

332 Hoyos Miksa Czindery-Wenckheim Béla mostohatestvére (korabeli szóhasználattal: féltestvére) volt.

333 VlSY (1930): 63.

334 Vörös (1963): 160-161; illetve Fischer (1895): 28.

72